Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Faludi Sándor—Pécsi István: A közös útja Hevesen (Ism.: Á. Varga László) • 111

Népújságból átvett jövedelemfajtákat például az alábbiakkal egészíthették volna ki, illetve a pénzbeli juttatások mértékét konkrétan meghatározhatják: a búzafejadagon kívül minden tag, akinek tejre volt szüksége, igényelhetett. Ezen kívül szilvát, dinynyét, szőlőt és paradicsomot vihettek még haza a tagok. Készpénzben pedig munkaegységenként 10 forint 40 fillért kaptak. A vizsgálati jegyzőkönyv alapján elemezhették volna az anyaszövetkezet -^ Földművesszövetkezet — és a tszcs kapcsolatát is, ugyanis a revizorok jelentéséből kiderül, hogy az FMSZ-et csak a vegyeskereskedések és a kocsmák — az áruforgalmat közvetlenül lebonyolító egységek — érdeklik. A tszcs nem szívügyük. De a források a felsoroltakon kívül még számtalan olyan adatot tartalmaznak, amelyből a szerzőpáros a hitelviszonyokra, vagy a közös vagyonkezelésre, következtethetett volna. Ezeket azonban terjedelmi korlátok miatt már nem áll módomban közölni. 5. A 45. oldalon az 1953-as júliusi párthatározatról van szó, melynek eredményeként 1954 év végére a közös gazdaságok szántóterületének aránya 26%-ról 15,6%-ra esett vissza országosan. Nem került volna nagy fáradságába a szerzőknek, ha ugyanezt a tendenciát a megyében is megvizsgálják. Mivel ők nem tették meg, most közlöm a Heves megyei termelőszövetkezetek szántóterületének százalékos változását 1950 és 1956 között, bizonyítva, hogy a megyében korántsem éreztette olyan nagymértékben a hatását a júliusi határozat, mint az országban általában. MGTSZ-ek TSZCS-k ÖSSZESEN 1950 8,1 8,1 1951 6,7 5,5 12,2 1952 9,8 8,2 18,0 1953 8,4 4,0 12,4 1954 8,2 3,7 11,9 1955 10,9 3,6 . 14,5 1956 13,2 2,1 15,3 (Források: Heves megye fontosabb statisztikai adatai 1950—55. 62. I. és 1956. 87. I.) A számadatokból világosan kiderül, hogy nálunk 1953 és 1954 között csak 12,4%ról 11,9%-ra esett vissza a tsz-ek szántóterülete. De 1952-höz viszonyítva sem éri el a csökkenés mértéke az országos tendenciát. Viszont a táblázatból az is megállapítható, hogy míg a tszcs-k szántóterülete 1952-től 1956-ig majdnem a negyedére csökken, addig az mgtsz-eké csak minimálisan csökken 1954-ig, s már 1955 végére meghaladja az 1952-es szintet. 6. Az 57. oldalon téves adatokat közölnek a Heves megyei termelőszövetkezetekről. 1956 végén nem 79 termelőszövetkezet működött 4396 taggal, 33 568 kh-on, hanem 108, 5543 taggal, 38 841 kh-on. Az 1957. március 31-i állapot szerint pedig nem 109 termelőszövetkezet gazdálkodott, hanem 159, és nem 34 419 kh-on, hanem 44 003 khon. (Id. m. 1956. 143. I.) 7. A Petőfi termelőszövetkezet 1957. évi részesedését a község összterületéből a szerzők 1100 kh-ban állapítják meg az 58. oldalon, holott a Petőfi és a Kossuth összrészesedése együtt is csak 680 kh. (Id. m. 1957. 101. I.) Arról nem is beszélve, hogy a Kossuth termelőszövetkezetről, mely 1952-ben alakult, a könyvben csak 1957-ben esik először említés. Még ugyanezen az oldalon az 5 holdig terjedő kisgazdaságok területét a község összterülete 26%-ának tüntetik fel, 33% helyett. A község összterületét pedig 12 241 kh-nak 16 941 helyett. 8. A könyv utolsó, 65. oldalának — 1964—1975 közötti időszak — részletes elemzését nem áll módomban megtenni, mivel a szerzők mondanivalóikat szinte kizárólag a Rákóczi termelőszövetkezet irattárában levő jegyzőkönyvekre és a tagokkal készített interjúkra építik., A szövetkezet irattárához nem férek hozzá, s így az interjúk hitelességét sem tudom ellenőrizni. Ettől függetlenül az általános észrevételeim között ehhez a részhez is fűzök megjegyzéseket. II. A jó helytörténeti munka tárgyát nem önmagában, hanem vagy az ország, vagy egy nagyobb tájegység, vagy egy szűkebb környezet fejlődésébe beleágyazva mutatja be, kimutatva az ezektől eltérő és a velük megegyező vonásokat. Az általam ismertetett mű ebből a szempontból is sok kívánnivalót hagy maga után. Igaz, azt nem mondhatom, hogy ilyen szándék a könyvben egyáltalán nem fedezhető fel, de 113