Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Szecskó Károly: A Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének tevékenysége Heves megyében • 1945—1948 • 80

A másik eszköz a nevelők gazdasági, szociális helyzetének javításáért való küzdelem volt. A háború után bekövetkezett infláció, az élelmiszer- és ruhahiány óriási terheket rótt a magyar népre, ezen belül is főleg a bérből és fizetésből élőkre. Ezek körében különösen elviselhetetlen volt a pedagógusok nyomora és nélkülözése. Az üzemi munkások helyzetén valamelyest segítettek a kollektív szerződés rendelkezései, a természetbeni juttatások. A nevelőknek azonban nem voltak ilyen lehetőségeik.

40 Ebben a helyzetben a pedagógusok szakszervezetére hárult az a feladat, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a nevelők mostoha sorsának javítására. A Pedagógusok Szakszervezete Országos Központja több alkalommal indított gyűjtést a nevelők támogatására. A gyűjtőmunkába a megyei szakszervezeti csoportok is bekapcsolódtak. A Heves Népe című lap 1946. november 24-i szániában Tanner József cikket írt erről az akcióról, amely lelkes hangvételével alkalmas volt a megye társadalmának felrázására.

41 Az országos akció támogatásának része volt a nevelők Eötvös-alapjára való gyűjtés. Erre vonatkokzóan a szakszervezet központja 1946-ban körlevelet adott ki az ország helyi csoportjainak.

42 Az alapra a megyei helyi csoportok is megindították a gyűjtőmunkát.

43 Az országos akciók eredményeiből a megyei nevelők is részesültek', de a pedagógusok helyzetének javítását elsősorban helyi forrásokból kellett biztosítani. Ezen a téren Heves megye országosan is kiemelkedő eredményeket ért el. Eördögh Ernő megyei titkár az 1945 november elején tartott, első országos megyei titkári értekezleten már a következőket mondhatta: „Az élelmezést a többi szakszervezettel együtt oldották meg. Az egész közellátást kivették a közellátás kötelékéből és ők nem állnak sorba semmiért. Minden család kap 40 q szenet, 15 q burgonyát."

44 A szakszervezet szénakciójának keretében, 1945 november közepén az Eger csehi Szénbánya 330 q darabos és 170 kockaszenet küldött.

45 A pedagógusok élelmiszer- és ruhaellátását szolgálták a beszerzőcsoportok. Ezek megszervezésében komoly érdemei voltak Sályi Jánosnak. A beszerzőcsoportok révén sikerült biztosítani a nevelők burgonyaellátását, búzafejadagját, ruházati ellátását, kaptak cipő- és talpbőrkiutalást stb.

46 Az első beszerzési csoportot Sályi János hozta létre Gyöngyösön, 1947 októberében. A Pedagógus Szakszervezet országos titkárától, Lukács Sándortól, a burgonya felvásárlásához és szállításához szükséges igazolványok megszerzését és 300 q burgonya kiutalását kérte.

47 A hevesi járásban létrehozott beszerzőcsoport 1947 november közepén szintén a nevelők burgonyaellátását kezdeményezte.

48 Sályi János, a hevesi nevelők burgonyaigényével Eördögh Ernőhöz, az országos központ munkatársához fordult.

49 A burgonyaellátáshoz hasonlóan, a beszerzőcsoportok segítették a nevelők búzafejadagjának a biztosítását is. Sályi János 1947 november végén a szakszervezet országos titkárához fordult a fejadag rendszeres biztosításának érdekében. Levelében tájékoztatta a titkárt arról, hogy a vármegyei közellátási hivatal nem utalja ki a Közellátási Minisztérium által a nevelőknek engedélyezett kenyérgabonát, arra hivatkozva, hogy ehhez a MOSZK utalványa kell. A titkárt arra kérte, hogy segítsen a MOSZK-utalványok megszerzésében.

50 1948-iban a szakszervezet ismét megszervezte a nevelők búzaellátását. A fejadag biztosításának a következő feltételeit jelölték meg: szakszervezeti tagság, a tagdíj pontos fizetése, személyenként egyforintos hozzájárulás a központi jóléti alaphoz.

51 Különösen a tanítóságot érintette hátrányosan, hogy ők a közalkalmattaknak a legalacsonyabban fizetett rétege voltak.

52 A tanítóság körében a legtöbb 85