Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Kilián István: Ismeretlen Csokonai-versgyűjtemény Szárazbőről • 49

Ismeretlen Csokonai versgyűjtemény SzárazbörSl Vay Sándor a múlt század végén lelkes igyekezettel gyűjtötte össze azokat az adomákat, históriákat, mulattató történeteket, amelyek valamilyen formában kapcsolatban voltak hajdani nemesuraink, táblabíráink életével, cselekedeteivel. No, nem akarta őket nevetségessé tenni, hiszen maga is nemesi kúriában nevelkedett, hanem az égig érő nyárfák mögé rejtett, falvaktól, városoktól, mindenféle lakott településtől távol eső nemesi „úri lakok" életét akarta bemutatni olvasóinak. Novellái elsősorban azokról szólnak, akiket közelebbről ismert: borsodi, zempléni, hevesi urakról, akik hol megtréfáltak valakit, vagy akik nagyon gyakran estek tréfa áldozatává. Ök adtak otthont, nyugalmat jó néhány nemes költőnknek, s még komponistáinknak is. A Papszászfamíliáról, amelyről alább majd még kiderül, hogy Tiszaigaron, Mádon, Gesztelyben, s Heves megyei Szárazíbőn, Pusztatanken volt birtokuk, egy helyütt a következőket írja Vay: „Csokonay még úgy ahogy sem ikírilődta volna át hányatott életét, ha régi, jó, nemes szívű táblabírák ideig-óráig nem nyújtanak otthont u boldogtalan, szüntelenül bolyongó trubadúrnak.Dunántúl Sárközy Istvánnál, Hevesben a jeles mádi Papszász családnál, Abaújban: Ongán Puky Istvánnál, lel vendégszerető tanyát. Hónapokat tölt vendéglátó, szíves barátainál a Lillák, trillák szomorú dalnoka, s ezek alatt születtek nagyobb munkái. Utolsó éveiben, mikor már nagyon elbetegeskedett, ismét csak a magyar nemes urak támogatják. Hiszen akkor még nem voltak könyv- és újságkiadók. Téglási Beck Pál, a szabolcsi nábob, ellátja mindennél a szenvedő Csokonait. Bekényék Nagyfaluból egyszer „egy egész sertést", Pappszászék „finom tokaji borokat és a jó tekintetes asszony puha vánkosokat" is küld. A lelkes, fiatal leány, Vay Johanna kiköti, mikor jegyet vált roffi Borbély Gábor ezredes kapitánnyal se orientálisch gyöngyöt, se gyémántos Zitternadelt ne adjanak a parafernumába, de inkább adják oda az árát Csokonai Vitéz úrnak; éppíttesse fel a leégett portáját. Vénus diadala Mars felett című versezetében ezt az eljegyzést ünnepli a folyton Maecenások után futkosó poéta."

1 ; . Talán Vay Sándor egyik történeti novellája most idézett részletét nem is lett volna érdemes szóba hozni, ha nem tudnánk, hogy az említett nemes urak akik nagyon sokszor fogadták kúriájukban az árva poétát, valóban történeti személyek, e valamennyien vállalták a jótékony mecénás szerepét, hogy a bolyongó költő tehetségét ki tudja bontakoztatni. A Csokonai-filológiában való49