Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5

aminthogy erre joggal nagy súlyt fektettek a főkapitányok, illetve a provizorok. Meglepően magas a felvett kölcsönökből eredő bevétel — de ezen a kategórián belül három falu inscriptio útján való elzálogosításából adódik ez a viszonylag magas érték. Szinte megdöbbentő az egri püspöki birtokokból behajtott, csekély földesúri jövedelem (1,6 százalék), s nem is gyaníthatóan ezzel közel azonos, illetve ennél csupán lényegtelenül nagyobb (1,9 százalék) a vitézek által szerzett hadizsátomónybói a várat illető egyharmad rész értéke. A földesúri javak nagyarányú pusztulását mi sem jellemzi jobban, mint hogy a vár kifejezett kereskedelmi és értékesítési tevékenységéből eredő haszon (1,4 százalék) pusztán lényegtelenül kevesebb annál.

39 Eger várát tápláló bevételi források sokrétűsége, s ezzel kapcsolatban a dézsmajövedelem melletti bevételek nem elhanyagolható jelentősége kézenfekvő, s ezzel magyarázható, hogy a kamara, csak mint maga a vár is, egyaránt nagy súlyt fektetett valamennyi jövedelemforrásból nyerhető — s ha úgy tetszik, gyakorta kipréselhető — maximális teljesítésre. Egy-egy bevételi tétel kiesése ugyanis súlyos és anyagilag csak nehezen vagy éppen sehogyan sem kiegyensúlyozható problémát eredményezett a gazdálkodás menetében. Éppen ebben a körülményben rejlik a magyarázata annak, hogy napirenden voltak az amúgy is gyenge termelő- és adózóképességű falvakban az erőszakos akciók, a várbeliek ugyanis gyakorta csak ennek révén juthattak hozzá megillető jövedelmükhöz. Ez a körülmény, ha emberileg nem is indokolja, de gyakorlati kivitelében egyértelműen magyarázza a dézsma- és főleg az adóbehajtás során érvényesült erőszakot. Az 1594—95. gazdasági év bevételi eredményeit sajnos nem áll módunkban más, korábbi esztendőkből származó eredményekkel összevetni, mivel erre vonatkozóan nem történt elemző kutatás,

40 s így hiányoznak az idevágó publikációk is. De a levéltárilag megőrzött korábbi évek egri várszámadásainak

41 töredékes volta hihetően nem is teszi lehetővé, hogy a Heves megyei Levéltárban őrzött kötethez hasonló, teljes adatsorok legyenek minden vonatkozásban egy teljes gazdasági esztendőre nézve feltárhatók. A Magyar Országos Levéltárban és a budapesti Ráday Könyvtárban őrzött egri számadások ugyanis pusztán egy-egy bevételi részforrás (például bor-, gabona- vagy báránydézsma, földesúri jövedelmek vagy éppen az úgynevezett occupatia bona stb.) feldolgozását teszik lehetővé. S éppen ez biztosítja az Egerben őrzött, 1594—95. évi eredeti számadáskötet példátlanul álló gazdaságtörténeti forrásértékét. A gazdasági apparátus és fizetése Mint tanulmányunk első részében említettük: a vár gazdasági szervezete élén a provizor, Benjámin Kaufni állott, akinek feladatát már ismertettük. Most, a teljes bevétel elemző ismerete birtokában világosan kirajzolódik előttünk rendkívül felelősségteljes munkakörének eleddig nem is gondolt szerteágazó volta. A felvázolt gazdag ismeretanyag alapján elibénk vetítődik az a nagy, gondos és nehéz munka, mellyel az igen kiterjedt, s kivált messzenyúló jövedelemszolgáltató helységeit összefogta, kezelte, irányította és adataikat maradéktalanul nyilvántartotta. Ennek a bonyolult szervező, ellenőrző és végrehajtó tevékenységnek az akciórádiusza, azaz Egertől mért légvonalbéli távolsága északkeleti és keleti irányban elérte a 200, délnyugati irányban az Alföldön a 150—260, délkeletre pedig a 100 kilométert. Legjobb tudásom szerint nem volt még párja a XVI. században a magyar végvárak sorában az egrinek, melyet 17