Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 6. (Eger, 1977)
TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594—95. évi számadása • 5
kozóan, hogy a rendkívül súlyos terhek elől a Jászkunság népe már 1563-ban lakóhelyéről eltávozott és elsősorban különböző nemesi birtokokon szállott meg. 18 B) Az úgynevezett „occupatia bona" Az uralkodó által az egri várnak biztosított rendkívüli jövedelem sorában különös figyelmet érdemel a számadáskötetekben „occupatia bona" megjelöléssel regisztrált bevétel. Az oszmán hódoltság fokozatos terjeszkedése nyomán egyes helységek, melyek a kamarának meghatározott összegek fizetésére voltak kötelezve, elszakadtak a magyar áUam területétől — s így jövedelmeik is elestek. Ezen oly módon iparkodtak segíteni, hogy ezeket az állami jövedelmeket az egri vár javára írva, behajtásukkal is a várat bízták meg. Ezeket a jövedelmi tételeket nevezik az egri várszámadások „occupatia bona"-nak 19 A vizsgálat alá vett 1594—95. év számadáskötete a korábbiaktól eltérően azonban ezeket a bevételeket nem ez alatt az összefoglaló cím alatt veszi számba, hanem azok jellegének megfelelően elszórtan, tételenként. Az alábbiakban vesszük sorra az úgynevezett „occupatia bona" behajtott jövedelmét. a) Debrecen városa évente 500 forintot tartozott lefizetni az egri várnak „salétrompénz" címén. Ez a summa a debreceniek salétromfőzésének átalányban való megadóztatásának felel meg. A „salétrompénz"-t a debreceni bíró fizette be az egri vár pénztárába. Megemlítendőnek tartom e rendkívüli várbevétel kapcsán azt az érdekes adatot, mely szerint a Szepesi Kamara 1596. február 5-i jelentéséből megtudjuk, hogy bár arra utasították a debrecenieket, hogy az addig Egerbe fizetett évi 500 forintot a jövőben „ad necessitates artellaricas" Andreas Illenfeldtnek fizessék, de attól a .debreceniekeit Ungnád Kristóf egri főkapitány eltiltotta, melyből azután hosszú vita alakult ki. 20 De végül is az egriek nem hagyták ezt az évi félezer forintot sem elveszni jövedelmeik egyre gyérülő sorából. b) Szeged város korábban 900 forinttal adózott 21 a kamarának, de a hódoltság megerősödése nyomán az államnak járó adót 500 forintra mérsékelték. A Kaufni-féle számadáskötet tanúbizonysága szerint, a folyó gazdasági évre szóló számadások lezárása, azaz 1595. április 23-a után, a német lovasok rajtacsapásuk során Sambok Ferenctől és más szegedi polgártól erőszakkal „évi census címén" készpénzben 164 forintot, továbbá 24 petva (vég) morva posztót, 336 forint értékben lefoglaltak és a várba szállították. Nem részletezi természetszerűen a számadáskötet e tétele a tekintélyes értéket képviselő textiláru megszerzésének közelebbi módját és helyét — de joggal feltételezhetjük, hogy szegedi kereskedőkön ütött rajta az egri német lovasok portyázó csapata. Rúzsás úgy találta, hogy 1589-ben a készpénzbeli adófizetésen túlmenően még 16 darab marhát is adtak a szegediek, 22 de 1594—95-ben már egyik adónemet sem fizettek meg önként, s erre fel történt az egri lovasság fellépése. c) Korábban Gyula várának adózó néhány helység adóját is — a kulcsfontosságú végvárnak 1566. évi elestét követőéin — az egiri. várnak juttatta a kamara. Így a Békés vármegyei Szénásról és Kondorosról, „census ordin/i.rius" címén, 100—100 forint folyt be Egerbe. De ezen felül Szénásról még sikerült a várnak kapnia census címén 20 darab sertést is. A kondorosiak ehelyett 20 darab (azaz 20 darab sertésről lefejtett) szalonnát szállítottak Egerbe. 23 E bevételek értéke reális mértékban közelíthető meg, ismerve, hogy egy 10
