Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sánta László: Heves megye állattenyésztésének változása 1884 és 1914 között • 51

Gazdaságok nagysága összes ló (db) Egy gazdaságra esik (db) Heves m.-ben Magyaro.-on Törpe Kis Közép Nagy 5137 0,24 0,22 23 196 1,92 1,22 2 459 7,19 6,94 2 464 28,32 30,50 A lovak tenyésztésében a kis- és középgazdaságoké a vezető szerep. E két birtokkategória megyei adatai kedvezőbbek az országos átlagnál, de a törpeés nagybirtok sem sokkal marad el attól. A legtöbb ló a fuvarozással is foglalkozó kisgazdaságokban dolgozik és szaporodik. Tehát a kisgazdaságok állatainak egy része nem közvetlenül az illető gazdaság területének megművelésére szolgál, és a takarmányozást sem maguknak a gazdaságoknak a termőterülete biztosítja. A ló munkájával segíti a gazdálkodást, eladható csikajával emeli a jövedelmet. Az ökörrel igázó nagygazdaságokban viszont alig akad ló. Az ökörrel ugyanis olcsóbb a munka, mint a lóval. Az ökör egyébként is jobban illik a külterjes nagybirtokra, mint a belterjesebb természetű, istállóval, abrakkal, szerszámmal, gondozójával szemben sokkal nagyobb igényeket támasztó ló. Megyénk járásai közül legtöbb ló az egri járásban volt található, bár a gazdaságok számát tekintve, a gyöngyösi járás után következik. Legkedvezőbb a helyzet a hatvani járásban, ahol egy gazdaságra átlagosan 4 ló esik. A lóállományból (34 356 db) közös legelőkön legeltettek 10 651 darabot, vagyis az összlétszám 30,84 százalékát. A lovaknak azon része, amely nem megy közös legelőre, nem jár szükségképpen egyéb legelőre. Ez persze nemcsak a lovakra vonatkozik. Az állatoknak egy bizonyos része, melyet azonban számokban nem tudunk kifejezni, egyáltalán nem jár legelőre. Annak, hogy a lovakat aránylag kis mértékben legeltetik közös legelőn, részben az az oka, hogy a lovak közül igen sokat nem is legeltettek. Érthetővé teszi ezt az a tény, hogy a ló sokszor folytonosan munkában van, így nem is járhat legelőre. A közös legeltetés — az MSK. XXVII. kötete szerint — legkevésbé divatos a Duna jobb partján és a Duna—Tisza-közében, ahová Heves megye is tartozik. A juhtenyésztés, mely korábban az állattenyésztés legjelentékenyebb ága volt, 1895-re nagymértékben visszaesett az egész országban. Heves megyében az 1884. évi 212 047 darabbal szemben 1895-ben már csak 149 216 darabból tevődött össze az állomány. A szomszédos megyékben ennél kevesebb csak JászNagykun-Szolnok megyében (147 295 db) és Hajdú megyében (101 186 db) található. Nógrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Borsod megyékben nagyobb a juhállomány, mint megyénkben. Szám szerint: 256 073 db, ül. 154 057 darab. A 100 km

2-re eső juhok száma a következő képet adja: Nógrádban 5 880 darab, Borsodban 4 511 db, Hajdú megyében 4 223 db, Heves megyében 3 848 db, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2 741 db, PestPilis-Solt-Kiskun megyében pedig 1 844 darab juh esik átlagosan 100 km

2 területre. Az 1000 lakosra eső juhállomány alig mutat változást. Nógrád megyében, 1194 darab, Hajdú megyében 755 db, Borsodban 713 db, Hevesben 638 db, JászNagykun-Szolnok megyében 462 db, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyében pedig 311 darab az 1000 lélekre eső juhok száma. Amint láthatjuk, Heves megye egyik viszonylatban sem tartozik az össze61