Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 5. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az egri vár 1594/5. évi számadása • 5

Mind a két gabonafajtánál szembeszökő, hogy az Eger környéki falvak kalangyáinak magasabb a szemhozama, mint a közelebbi és távolabbi districtusoké. N. Kiss István szerint 1—2 kalangya 1 kassai köböl, azaz 83 liter szemtermést ad, s kévénként 2 kg-ra teszi a kicsépelhető gabonát.

01 Az egri püspökség hatalmas területén az 1594—95-ös aratás eredménye — a dézsma tükrében — messze alul marad ezen az értéken. C) A bordézsma A várnak legtekintélyesebb jövedelmi forrása a püspöki egyházmegye bordézsmájából származott. Abban az időben a bor rendkívül keresett fogyasztási cikk volt, s úgy hozzátartozott minden rendű, s rangú ember táplálkozásához, mint a kenyér és a hús fogyasztása. Például a pécsváradi szerzetesek évenként és fejenként 560 litert fogyasztottak, mely a számítások szerint napi 1,5 liternek felel meg.

62 Ennek az adatnak a reális volta az egri várban is megfigyelhető, hiszen a személyzet alacsonyabb beosztású tagjainak napi 1 pint (1,69 liter) bort adtak. Nyáry Pál főkapitány „stipendium"-ában vagy Kaufni provizor szerződése szerint is bort kapott, s a magyar és német katonáknak zsoldjuk egy része fejében hasonlóképpen bort osztottak ki. De nem volt mellékes az élénk borkereskedelem sem. A vár gazdálkodása részére nagy felkészültséget és gyakorlatot igényelt a tekintélyes mennyiségű bor dézsmálása, kezelése, beszállítása és tárolása. Mint már utaltunk rá, nemcsak a jobbágyok, de a nemesek is tartoztak — személyenként kapott mentesség híján — újboruk egy tizedét az egri vár decimátorainak beszolgáltatni.

63 A bor dézsmálását azonban — akárcsak a gabonánál — a Heves megyei helységekben nem dézsmások végezték, hanem szigorú elszámolási kötelezettséggel a falu bírái. Kivétel Eger és (Gyöngyös)Solymos volt, ahol dézsmás tevékenykedett. Az egri vár dézsmautasításában nyomatékkal felhívták a tizedszedők figyelmét arra az elterjedt „gonosz szokás"-ra, hogy a földesurak már a dézsmások előtt „megkilencedelik" a parasztok bortermését, sőt „a megmaradt javát az ő magok számára foglalják le". Ezért „mihozzánk való hívségtek szerint — szól az utasítás — azon legyetek, hogy magatokat meg ne haggyátok csalni" és semmi szín alatt ne tűrjék el a dézsmaszedés előtti földesúri „kilencedelés"-t.

64 Sőt még „az sajtó bort (azaz lőrét — S. I.) is, az mely heleken szokás volt, az dézsmás megvegye".

65 A behajtott bordézsmából igen tekintélyes kiadási kötelezettsége volt a várnak, illetve a dézsmásnak. Ki kellett mérnie a helység lelkészeinek az octávát, s más egyházi javadalmakat: a quartát és a septimát, a saját salláriumát, s egyéb felmerülő költségeket. De „bibitura bor"-ra csak akkor tarthatott igényt, ha a falu bírájának nem tartozott kötelességei közé a decimátor ellátása. A vár külön nyomatékkal hívta fel dézsmásai figyelmét, hogy az egri káptalannak quarta nem jár, „mert azt az egri captálomtúl megvettük", s csakis akkor volt az egyes személyek részére kiadható, ha ezt külön engedélyezték.

66 A számadások szerint a vár valóban megvásárolta a kanonokoktól a quartákat, de néhány személy mégis természetben kapta meg javadalmi quartáját. A dézsmáláshoz a várnák saját hordói voltak, melyekről pontos elszámolást kellett vezetnie a tizedszedőnek: „Számot aggyatok a hordókrúl is". Akinek 29