Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Adatok Heves megye felszabadulás utáni postatörténetéhez • 43

egyaránt. Nagy fontosságú politikai féladatként mutatkozott az 1944. december 22-én, Debrecenben megalakult kormány körülményes úton-módon Egerbe juttatott rendeleteinek, de az új megyei közigazgatási élettel kapcsolatos intézkedéseknek is a hat járás közül ötnek a székhelyére (Tiszafüredre, Hevesre, Gyöngyösre, Hatvanba és Pétervásárára — a hatodik járás központja ugyanis helyben Egerben volt) való gyors és biztonságos eljuttatása, illetve onnan a jelentések, beszámolók stb. hasonlóan Egerbe való továbbítása. A postai összeköttetés gyakorta alkalmi megoldása és rendszertelen volta, nem utolsósorban pedig az ezekben a hónapokban való vontatott, rendkívül lassú levélszállítás égető problémaként jelentkezett az akkori megye távoli részeinek — például a hatvani járás északi felében Pásztó és környékének, valamint a tiszafüredi járás tiszántúli felének, továbbá a Bükk és a Mátra távoli és nehezen megközelíthető észak-hevesi ••területeinek — a viszonylatában. A megye központi apparátusának, a Heves megyei Nemzeti Bizottságnak és a pártoknak elengedhetetlenül szüksége volt, hogy a háború végével fennállott, s az újjászületéssel kapcsolatos helyzetről biztos, egyértelmű, közvetlen és torzításmentes tájékoztatással bírjanak, s ugyanakkor a közellátás biztosításával kapcsolatos intézkedések a megye legtávolabbi községeibe is eljussanak. A jövő-menő személyek alkalmi, s így bizonytalan, a távoli helységékbe való rendkívül lassú levéltovábbítási rendszerének időszaki pótlása, kisegítése először Szabó Sándorban, Heves vármegye közellátási biztosában, a Nemzeti Bizottság titkárában merült fel. Szabó már 1945. január 25-e előtt, a megye hat járási szolgabírójának elrendelte helyi „szállítási központok" felállítását. E tervezetről az 1945. január 25-én kibocsátott határozata nyújt tájékoztatásit. „A szállítóeszközök hiánya kötelességemmé teszi a szállítótér hasznos kihasználását, ezért az alábbiakat rendelem: Heves vármegye két városában és 116 községében a magyar kir. postahivatalok, postaügynökségek szervezzenek szállítási központokat. Nevezettek engedélye nélkül egy jármű sem hagyhatja él az illetékes községek területét. A postaszervek gondoskodjanak arról, hogy ezek a járművek a menetvonalakra eső községekbe menő bármilyen szállítmányokat a posta közbejöttével elszállítsák. Tegyék közhírré, hogy a fuvarbér megtérítése ellenében a posta ily irányú fuvarozást vállal. Szervezzék ezt meg úgy, hogy ez az egész vármegyére kiterjedően, pontosan és jól működjék.. . Az illetékes elöljáróságok utasítva lettek már ilyen szállítószervek létesítésére. Ezeknek az utasításoknak végrehajtásával az illetékes postahivatalokat bízom meg." A határozat indoklásában kimondja, hogy „a szállítóeszközök hiánya parancsoló szükséggé tette fentieket. Egyelőre kilátás sincsen arra, hogy a szállítás eszközei (a vasutak — S. I.) megjavuljanak, így a községek egymásközti érintkezésére, valamint az áruszállítás lebonyolítására más mód rendelkezésre nem áU.'

m A kétségtelenül jó szándékú rendelkezésnek azonban pusztán történeti érdekessége van, mivel a közismert nehézségeket e határozat semmiképpen nem oldhatta volna meg, sőt további nehézségek ós bonyodalmak magvát rejtette magában. Szerencsénkre fennmaradt ebben az ügyben a tiszafüredi járás főszolgabírójának az alispánhoz intézett jelentése, mely a Szabó-féle határozat teljesen irreális voltának minden vonatkozására egyértelműen rámutat. 53