Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)

TANULMÁNYOK - Kovács Béla: Hordóméretek az egri vár dézsmaterületén a XVI. század második felében • 5

A pontosságra nagy gondot fordítottak, s még az esetleges helyi megvesztegetés esetén sem kedvezhetett a falunak a dézsmáló, mert az ellenőrzés mindenre kiterjedt. „Továbbá esett gyakorta Hlyen szokás is, egy vagy két egri köböl borral avagy hárommal is fellyebb irtanak az hordóban hogy nem mint volna. Azt ne cselekeggyék, mert nem csak kárt kezdenek vallani, hanem kisebbséget is. Erre penigh minekünk oly nagy gondunk leszen, hogy minden Dézsmás után Jámbor hütös emberekkel meg mérettyük az hordókat, kárunkat akarván eltávoztatni."

28 Arra is gondot kellett fordítani, ,,. . .hogy mindenütt tiszta bort vegyetek és az dézma borrokat az melyik iobb leend az hitványával egybe ne elegyítsék, de külön rákiatok, hogy az iava több ideigh meg állyon és iob áron kellyen."

29 Nemcsak a jobb és gyengébb borokat különítették el, hanem természetesen külön szűrték a vörös és fehér fajtákat, az ürmöst és a gyömbérrel ízesített borokat, amint ez több esetben kitűnik a hordójegyzékekből. A dézsmálás során összegyűlt bort őriztetni kellett, amíg el nem szállították. Az utasítás szerint az őrzést „.. .hü és iambor emberre bízzátok, ki minket kártól megh oltalmazzon és az bort megh ne vizezze, mert ha valami kárunk esendik boroknak hitvány volta miatt, nem az bor őrizőt, hanem tü magatokat büntetünk megh érette. Mind addigh ott tartsátok az hü embereket, kik az bort őrizik, migh teljességgel mi el nem hordattyuk onnat az hol vadnak.'

m Az utasítások betartása a számadásokban is tükröződik. A dézsmálás során egy-két köböl bort adtak a bormérőknek, a köböltartóknak, a bort önzőknek és a jelenlevő kádároknak.

31 Ez utóbbiakra feltétlenül szükség volt, hiszen a hordók azonnali javítása megkövetelte jelenlétüket/

32 Nyitott kérdés marad az, hogy hogyan történt az összegyűjtött borok elszállítása. Úgy tűnik, hogy a teljes mennyiséget Egerbe szállították, mert a dézsmautasítás egy pontja értelmében még a dézsmaszedőnek is megtiltják, hogy a munkájáért járó mennyiséget a helyszínen magának elvegye. „Továbbá gonosz szokást költöttének az Dezmasok, hogy ugyan ott az hol Dezmalnak, ki veszik esztendeigh való szolgalatiokath az fő helen waló borbul, kiből mindenkoron kár következik. Mi azért azt cselekedni senkinek nem engedgyük, sőth egy Dézmás is sohul ne cselekedie és ki ne merie venni, hanem várjon az mi kezünktől itt Eghren meg adattyuk az mi Udvarbíránk által."™ Csak feltételezhetjük azt, hogy a szállítás 200— 400 literes hordókban történhetett, mert a nagyobb méretű hordók szekéren történő szállítása szinte lehetetlen lett volna. így viszont a nagyobb hordókból a bort át kellett tölteni, s a nagy hordókat esetleg üresen vagy szétszedve szállították Egerbe. A külöféle évek hordóméreteit egy-egy helységen belül összevetve, ugyanis csak véletlenszerűen találtam ugyanazokat a nagy méreteket. Ez a tény is csökkenti annak lehetőségét, hogy az adatgyűjtés során ugyanazon hordókat vettem figyelembe. Mindent figyelembe véve, összefoglalóul elmondhatjuk, hogy a XVI. század második felében az egri vár dézsmaterületén a dézsmálás rendjét részletesen szabályozták. Ez kitűnik a közölt uíasításrészletekből, a pontos végrehajtását tükrözik a dézsmajegyzékek is. A kamara ügyvitele és állandó ellenőrző tevékenysége miatt a jegyzékekben szereplő hordóméreteket a tényleges űrméreteket jelölik. Bár a hordók űrtartalma nagyon változatosan alakul 40 és 1700 liter között, a statisztikai törvényszerűid