Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)
KÖNYVISMERTETÉSEK - Szauder József—Tarnai Andor szerk.: Irodalom és felvilágosodás. (Ism.: Cs. Varga István) • 118
deheroizáló. dehonesztáló szemlélettel szemben világosan bizonyítja, hogy Rákóczi a vallási unió és tolerancia tudatos híve volt. Ha rövid időre is, de meg tudta teremteni a szabadságharc ideológiai egységét. Meggyőződéses katolikussága ellenére, amikor szembekerült a jezsuita renddel, kiűzette őket az országból, előbb, mint bármely más uralkodó. Ifjúkori könyvtárában megtalálható Jesuite Secularisé című pamflett szelleme is érzékennyé tehette a jezsuitákkal és a vallási türelmetlenséggel szemben. A pamflett így végződik: „Erpo. (Vos qui cum Jesu itis) non ite cum Jesuitis". (Szabad fordításban: „Tehát ti, akik Jézussal tartotok, ne tartsatok a jezsuitákkal!" — Cs. V. I.) A politikai-ideológiai egység híveként néhány vezető is tudta, hogy nem lehet már visszatérni a régi rendi államhoz, és a francia példát sem lehet lemásolni. A rendi és abszolutista eszmék szövevényében alakult a kurucok államelmélete, amelyre erőteljesen hatottak a francia abszolutizmus eszméi is — vonja le a végkövetkeztetést Köpeczi Béla. Esze Tamás Rákóczi „Responsio"-jának keletkezését vizsgálja. Az eddigi feltevések szerint valaki a fejedelem környezetéből írhatta a Responsiót. Esze a tényekből és a szövegelemzésekből vonja le konklúzióját: csak Rákóczi írhatta. Azért is érdekes ez a megállapítás, mert éppen a szerző tárta fel azt is, hogy a Recrudescunt szövegét Rády Pál, a fejedelem „intimus secretarius"-a írta és a fejedelem csupán módosította Ráday alapszövegét. Ehhez a közel 90 oldalnyi tanulmányhoz jelentőségében is hasonló Szörényi László százoldalas kitűnő dolgozata: A jezsuiták és a magyar honfoglalási eposz fordulata. Mintegy 30 év jezsuita költészetének Attilával foglalkozó vonulatát elemzi. Megállapítja, hogy a Rákóczival való eszmei leszámolás szándéka elevenítette fel Szatmár után_Attila alakját. Bemutatja a jezsuita rend viszonyulását az abszolutizmushoz és a rendiséghez, ennek változását, tükröződését a jezsuiták költészetében. A jezsuiták fokozatosan a rendiség felé tájékozódnak. Költészetükben a nemzeti jelleg felerősödése kétirányú nacionalizmust is táplál: a németek ellen irányulót és a nemzetiségek ellen fordulót. Ennek a tanulmánynak a megírása alapos latin nyelvtudást igényelt. Hopp Lajos A magyar levélműfaj történetéből ad ízelítőt. Biró Ferenc a tőle megszokott rendszerező áttekintéssel és világossággal írt Bessenyei és a „spionizmus" kapcsolatáról nagyszerű tanulmányt „Mitsoda az Isten...?" címen. Benda Kálmán Magyarország a XVIII— XIX. század fordulóján címen értekezik. Nem történelmi-társadalmi „hátteret", hanem a további kutatások számára is nélkülözhetetlen alapot ad a korszak népességéről, népsűrűségéről, településekről, városokról, társadalmi tagozódásról, nemzetiségi, vallási viszonyokról, a mezőgazdaságról, a céhekről és az iparról. Némedi Lajos, az egri Tanárképző Főiskola volt igazgatója Bessenyei György utóéletéről írt tanulmányt. Bessenyei műveinek visszhangját néhol az öniróniát sem nélkülöző szellemes könnyedséggel, élvezetes stílussal, élénk tempójú okfejtéssel elemzi. Egyszersmind ismételten cáfolja azt a tévhitet, hogy a régi irodalmat csak unalmas, érdektelen módon, szenvtelen megközelítésben lehet kutatni és tanítani. Többek között arra is példa a dolgozat, hogy vannak a régi irodalomnak olyan tanulságai, amelyek nélkül szegényesebb lenne főként a jelenre és csupán a közelmúltra tekintő tudatunk. 1849. után Toldy Ferenc vitte be az irodalmi közgondolkodásba Bessenyei úttörő jelentőségét. A nemzeti gondolat és a történelmi szemlélet együttes térhódítása tette lehetővé, hogy a reformkor küzdelmei után 1772-ig vezette vissza a múltba nemzeti ébredésünk kezdetét. Kétszeresen is egri vonatkozású írásokkal is találkozhatunk e kötet lapjain: két egri irodalomtörténész, Lőkös István és Bitskey István egy-egy tanulmányával. Bitskey István a régi magyar irodalom ismert kutatója. Az egri könyvtárak gazdagságára gondolva, az az érzésünk, hogy talán nem is véletlen, hogy egy egri fiatalember a régi irodalom kutatójává válik, követi a feltárásra váró értékek hívását, vonzását. Bitskey István következetes értékfel táró és kereső módszerrel dolgozik, ezt példázza a könyvben szereplő tanulmánya is: Barkóczy Ferenc, az irodalmi mecénás. Már eddig is több tanulmány foglalkozott Barkóczy Ferenc, egri püspök, majd esztergomi prímás egyházszervező szerepével, barokk pompakedvelő hajlamával, az általa alapított első egri nyomdával, sőt elnyomó jobbágypolitikáin
