Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 4. (Eger, 1975)
KÖZLEMÉNYEK - Kapor Elemér: Fejezet az egri amatőr színjátszás történetéből (Egri Műkedvelők Köre — Thála Egri Színjátszó Társaság (1921—1941) • 103
hangolódott, s kialakult a debreceni téli évad kezdeti műsora. Az új, prózai és énekes színészek művészi értékelését az egri sajtókritikákból vették át a debreceni lapok. Hiányzott tehát a hét téli hónapon át mindaz, amit a színház jelent és jelenthet. Említésre méltó az a körülmény is, hogy a színigazgató alig tűzött műsorra igényesebb prózai darabot, a közönség operettek előadásain töltötte meg a nézőteret: ez kedvezett az igazgató anyagi érdekeinek is, aki a saját zsebére dolgozott. Tény, hogy az operettekhez dédelgetett egri közönség szívesen bement a színházba, ha az egri színjátszók komoly prózai műveket adtak elő. Bizonyos, hogy ebben szerepük volt a kiterjedt személyes kapcsolatoknak is, de ugyanakkor megtelt a nézőtér utolsó sorai mögött kialakított, úgynevezett „diákálló", a szegényebb néprétegek fiatal tagjaival. Az arra érdemes darabokat a diákok számára külön iskolai előadásokban mutatta be a színjátszó társaság. Elgondolkodtató, hogy a színjátszó együttest művelt asszonyok teremtették meg és tartották életben, s ez a társaság már csak azért is ritkaságszámba ment az ország többi színjátszói között, mert az előadásokat nők rendezték túlnyomó többségben. A dolog természetéből következik, hogy csak tehetséges, hozzáértő és rokonszenves női egyéniségek tudták összefogni, rendezői fegyelem alatt tartani az egyébként önzetlenül fáradozó tagokat, nem is beszélve arról, hogy az egyes szerepekre alkalmasnak tartott egyének a szereplésre való felkérést nehezebben utasíthatták vissza. Az egyesület életre hívója és első rendezője Hevesy Gusztávné Molnár Ida, Heves megye főjegyzőjének felesége, őt követték; dr. Búzás Endréné, kinek férje szintén megyei főtisztviselő volt és Lestál Anna tanítónő. A színjátszó együttes, működésének húsz éve alatt 47 darabot mutatott be, 160 előadásban. A darabok kiválasztása többféle szempont szerint történt. Általános elv volt, hogy a kor legmagasabb hazai színvonalát képviseljék a könnyedebb fajsúlyban is. Azt a napi politikai szellemet, amely a keresztény kurzus jelszavával megrótta a színjátszó társaságot, amiért előadta Lengyel Menyhért egyik darabját, a társaság sohasem tette magáévá. A vezetőség a budapesti Nemzeti Színház felé figyelt, az előadott magyar darabok nagy részét ott mutatták be először, a klasszikus magyar, félklasszikus és klaszszikus külföldi művek ugyancsak a Nemzeti Színház állandó repertoárjába tartoztak. Rákosi Jenő, Gárdonyi Géza, Csathó Kálmán, Zilahy Lajos, a nemzeti háziszerzői voltak. Herczeg Ferenc Bizánca klasszikus darabnak számított. Az előadott 47 darabból 21 külföldi szerző műve, tehát majdnem feles az arány. De míg az időrendben előadott első 24 közül 6 képviseli a külföldi színi irodalmat, a következő 23 darab között már 15. Az utóbbi időszakba esnek a Shakespeare-, Ibsen-, Moliére-, Pirandello-előadások, de ugyancsak ide sorolnak a Vörösmarty-, Katona-előadások. Ahogyan fejlődött ízlésben és játéktudásban az együttes, úgy növekedett a belső igény a minél magasabb színvonal iránt, a minél tágabb látókör felé, de megnövekedett a bátorság is, megküzdeni az egyre nehezebb feladatokkal. Röviden: az előadások egyre műveltebbek lettek. A darabokat a rendezők szemelték ki. Nem véletlen, hogy a legtöbb esetben a rendező volt egyben a női főszereplő is. Ha a női főszerep jó 104
