Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)

KÖZLEMÉNYEK - Lénárt Andor: Az egri parasztok megmozdulása 1792. január 7-én. • 83

dásán munkálkodjanak. Ne üldözzék, hanem segítsék őket az élésben.

24 A magisztrátus szokatlanul határozott és tárgyilagos állásfoglalását tartalmazó, és a zendülés okait megszüntető javaslatokat tartalmazó levélre érkezett püspöki válaszlevél tartalmát az 1791. január 16-i tanácsülésen ismertetik.

25 Az a benyomása az olvasónak, hogy a barokkosán szép stílusban, de egyértelműen megfogalmazott, súlyos vádakat tartalmazó feliratot nem értette meg a földesuraság; vagy annyira meglepte igazságával, hogy a bonyolult helyzet megoldásához időt akart nyerni. A válaszleiratában azt kéri a püspök, hogy a meggyilkolt özvegyének panaszát és a többit is, a következő úriszéken a tisztek tárgyalhassák, és igazságosan elintézzék; újra részletes jelentést tegyenek a történtekről, és a panaszokról. Azokat az intézkedéseket, melyeket a tanács az események kinyom ozására eddig tett, jóváhagyja, de a továbbit segíti. Utasítást ad, hogy a kiszabadult rabokat vigyék vissza a tömlöcbe. Parancsolja, hogy a felzendült népet csenedesítsék le, és a káromkodástól és az erdők további pusztításától tiltsák el. Ezek mellett ígéri, hogy mint földesuruk és örök üdvösségüket óhajtó lelkipásztoruk, szaporodásukon, gyarapodásukon munkálkodik majd. Kijelenti, hogy halálát senkinek nem kívánja, meglövettetését senkinek nem parancsolta, „hanem ellenben az Egrieknek meg jobbulásokat, csendességben és engedelmességben való éléseket akarja. .." A város nyugtalan polgárainak sérelmes az is, hogy az uraság semmibe veszi a magisztrátus tekintélyét, szavát. Már máskor is előfordult, hogy kérését meg sem hallgatta, s egy középszerű falu bírójához hasonlóan bánt vele. A leirat szövege és tartalma szerint most is túlságosan magasan érzik a püspök-földesuraságot maguk fölött. Tudják, érzik a hóstyán lakók, hogy ha nem állnak keményen a tanács mellé, végül minden törekvésüknek és minden történtnek értelme vész; s a maguk pusztulását idézik, segítik elő. Ezt nem akarják, ennek elejét akarják venni.

26 Ezt pedig úgy tehetik meg, ha elővesznek minden sérelmet, ami az utolsó években az egri szegénységet érte, s a bíróság előtt teendő pontos vallomásokhoz hasonló módon, vádlótanúkként mondják el, — tulajdonképpen azt —, hogy milyen sérelmek kényszerítették a szegénységet, hogy az évszázadok óta némán tűrt földesúr személye, annak tisztjei, cselekedetei ellen szavát merje hallatni és, hogy elkeseredését eddig ismeretlen módon tettekkel is megmutassa. A hóstyák csak azokról a sérelmekről beszélnek új panaszleveleikben, amelyek a transactionalis ususuk és a királyi törvények ellenére szorongatja („szutyongatja") őket. II. József személyválogatás nélkül általánossá tette, hogy bárki, akár jobbágy, akár polgár, a magának termelt borát iccénként eladhatja. Ezt a rendelkezést II. Lipót is érvényben hagyta.

27 Mégis a földesuraság ezt a szabadságot tőlük mindenféle indokkal, nagy pusztulásukra és kárukra tőlük igyekezett elvenni, s el is vette. Pedig bárki, bárhol az országban, bármelyik faluba elmegy, azt tapasztalja, hogy ahol a parasztoknak a szántáson-vetésen kívül más munkája, jövedelme nincs, ha a terméséből a földesurának a dézsmáját megadja, ami búzája, árpája marad, vagy bármilyen más terménye, azt akár vékánként vagy iccénként is kimérheti, eladhatja. Ezért egy földesúr sem ellenkezik. Az egriek is hasonló helyzetűnek érzik magukat az ország más he87