Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)

KÖZLEMÉNYEK - Lénárt Andor: Az egri parasztok megmozdulása 1792. január 7-én. • 83

gazdaságpolitikájának van szerepe. Ezelőtt a város polgárainak életébe nem avatkozott a püspök-földesúr. Most azonban, a nagy építkezések befejeztével Egerben, amikor az Eszterházy-vagyon nem tette már lehetővé a nagy építkezésiek s műpártolás folytatását, az egyházmegye és saját jövedelmét is növelni kell olyan úton is, mely a gazdaság virágzása idején elhanyagolható volt, vagy csak kevéssé jelentős. Nem véletlen tehát, hogy a hóstyák által beadott tiltakozó irat, másmás indokkal és kiegészítéssel, ténybeli alátámasztással, de azcnos panaszokat közöl.

15 Megtiltotta a püspök a szabad bormérést; — panaszkodnak. A hóstyabeliektől és a szőllőaljaiaktól az előírton kívül is behajtja a taxát; — jólehet a transakcióban erről nincs szó. E szerint az egész város és a hozzátartozó hóstyabeliek évi taxája nem lehet 800 forintnál semmi címen több. Először szegülnek szembe a hóstyabeliek adó ügyében a földesúrral, kijelentvén, hogy az eddig jogtalanul követelt taxának fizetését leghatározottabban megtagadják. Nemcsak, hogy nem fognak eztán fizetni, de amit eddig törvénytelenül fizettettek velük, annak a visszafizetését is kívánják.

19 Az uraság a városban és a hóstyáken tetszése szerint szaporította a bormérő helyeket, a kocsmákat. Ugyanakkor a városnak a lebontott falon belül levő részen alig akad egy-két italmérő helye, a kőfalon kívül pedig egy sincs. Méltán kívánhatják, és kívánják is tehát a hóstyabeliek a bormérés szabadságát. Kijelentik, hogy annak szabadságához ragaszkodnak, s attól nem állnak el.

17 Miután az általános panaszokat és a hozzájuk fűzött kemény elhatározásokat h ostyánként azonos szövegű levélben elmondják, a sérelmeiket külön-külön sorolják fel. Ezek a sérelmek az eddig szokásban volt módok erőszakos és gyors, rendeleti úton való megváltoztatásának eredményei. Minden hóstya panaszolja a kettős földesuraság erdőkerülőinek velük szemben tanúsított viselkedését. A város szegényei megszokták (egyébként a transakeiókban is engedélyezték nekik), hogy hullott galylyért, száraz fáért, amit a hátukon elbírnak, szabadon járhatnak a püspök és a káptalan erdejébe.

18 Most olyan szigorú a tilalom, hogy az uraság szolgái a fa szállítását minden eszközzel akadályozzák. Még a fegyverüket is használhatják, és használják is. Ha valakit elfognak, attól nemcsak a baltáját és a fát veszik el, de börtönbe is vetik, megvesszőzik, pénzbírsággal sújtják, ruháját foglalják le zálogba, s ha menekül, megsebesítik, meglövik. A püspök szolgái a legváltozatosabb módon kínozzák azokat, akiket a szükség az erdőre vitt ki fáért. Megváltoztatja a földesuraság azt az eddig volt szokást is, hogy a prefektustól cédulát válthassanak, és kocsival vagy szánnal hozhassák haza a pénzen vásárolt száraz fát. Előfordul olyan eset, hogy a már megváltott cédulát elveszik tőlük, s úgy bánnak velük, mint azzal, aki engedély nélkül ment fáért. A fahordással kapcsolatos ügyekben a legsúlyosabb a makiári hóstyaiak panasza. A legnagyobb sérelem őket érte.

19 1791 Szilveszter napján, mivel az uraságtól sem ölfát venniök nem lehetett, sem a korhadt fát nem hozták be a piacra, amit a szegénység olcsón meg tudott volna vásárolni; a hóstyabeliek kimentek az erdőre (Afrikába) fáért. A szőllőskei jáger egynehány zsérci robotossal a hazafelé tartókat feltartóztatta, s közülük ötöt puskával megsebesített. Az öt közül egy a sérülésébe be85