Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)

KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Az egri szőlőmunkások napszámbére a XVIII. század első felében. • 73

Étellel 12 dénárt, étel nélkül 24 dénárt fizettek. A munkások egy napi ellátására tehát 12 dénárt számoltak. Második helyen a metszők bérét határozták meg. A metszők bére is a magasabb bérkategóriába tartozott. Általában 8—9 polturának megfelelő napszámokat kaptak, mert a metszők munkája bizonyos szakértelmet is igényel, s ezért csak hozzáértők végezhették. A viszonylagos magas munkabérrel tehát a szakértelmet fizették meg. Az 1708. évi meghatározás a metszőknek is magasabb munkabért állapít meg, hasonlóan a nyitókéhoz. 1708-ban egy napra 10 polturát kaptak. A napszámbért étel nélkül kell értenünk. Étellel csak 1703-ban limitáltak. Ekkor a metszők étellel 15 dénár, étel nélkül 27 dénár napszámot kaptak; a napi ételért tehát 12 dénárt vontak le a metszők béréből is. Harmadik helyen a homlítók bérét vizsgáljuk meg. A homlítók is viszonylag magas munkabért kaptak. Munkabérük a vizsgált időszakban 8 poltura volt. Ebbe beleszámolták a munka nehézségi fokát és a szükséges szakértelmet is. Az első, második és harmadik kapások általában egyforma napszámbért kaptak, 8—9 polturát. 1708-ban eltértek az előző évek bérátlagától. 10 polturát fizettek a második és 12 polturát a harmadik kapálásra. 1716 és 1720 között különbséget tettek az első, a második és a harmadik kapások bére között. Az első kapálásra 8 polturát, második kapálásra 9 polrtúrát (kivétel 1716, amikor 10 polturát), harmadik kapálásra pedig 10 (kivétel 1720-ban 9) polturát fizettek étel nélkül. Ennek okát a nagyarányú szőlőtelepítésben és a szőlőterületek növelésével fellépő nagy munkaerő-kereslet, munkaerőhiányban kereshetjük. A nehezebb munkák közé sorolták még a fedést, a kád melletti munkát, az árkolok és ültetők, a karózók, a ganéj hordók, valamint a XVIII. század elején még elég ritkán alkalmazott szőlőpréselés munkáját is. Ezekért általában 8 polturát fizettek. Kivétel a fedők és a prés mellett dolgozók bére. A szőlőmunkásnapszámokban bizonyos megmerevedés tapasztalható az 1723. évi limitatiót követően. Feltehetően a zsellérek megnövekedett száma okozta a munkabérek leszorítását. 1723-tól a fedők bére az addigi 8 poltura helyett csak 7 poltura lesz. A prés mellett dolgozók bére az 1720. évi 8 polturáról 1747-ben 10, 1748-ban pedig 1 máriásra (11,1/3 poltura) emelkedik. Ez mutatja a préselés jelentőségének megnövekedését. Munkabér szempontjából alacsonyabbra értékelték a kötők, a venyigehordók, a karókiszedők, az igazgatók, a puttonhordók és a szőlőszedők bérét. Ezeknek attól függően, hogy étellel, vagy étel nélkül kapták-e bérüket, 2—6 poltura között fizettek. A viszonylag alacsonyabb bérnek az a magyarázata, hogy kevesebb fizikai erőkifejtést és szakértelmet kívántak, mint a többi munkák, másfelől ezeket a munkákat asszonyok és gyermekek is el tudták végezni. A napszámbérszabások különbséget tettek a férfiak, az erős asszonyok, vagy lányok, és a gyermekek munkája között. A férfiak munkáját természetesen magasabbra értékelték, mint a női és gyermekmunkát, és magasabb bért is fizettek érte. A szőlőmunkások bérszabását megszegők ellen a városi magistratus a bérmeghatározással egyidőben súlyos sanctiókat helyezett kilátásba. Leggyakoribb az volt, hogy a gazdát, aki többet fizetett mint amit meghatároztak, első esetben 12 Rhenes forint, második esetben 24 Rhenes forint, harmadik esetben szőlleje elvesztésével büntették.

38