Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)

KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Az egri szőlőmunkások napszámbére a XVIII. század első felében. • 73

Kétfajta szüretidőt határoztak meg. Az egyik a szegényebbek szüretének időtartama, a másik pedig a „tehetősebbek" szürete. Példaként 1724. évi szüretidő meghatározást említjük. Ezt a határozatot 1724. október 2-án a városi tanács hozta. A határozat szerint a szolganépek október 9-én kezdték a szüretet és október 11-ig szüreteltek, a tényleges szüret október 12-én kezdődött.

11 Ez a kettős meghatározás elsősorban a gazdagabb polgárok érdekében történt. A XVIII. század elején ugyanis a szőlőmunkás zsellérek többsége is rendelkezett kisebb-nagyobb szőlőterülettel. Miután erről betakarították a termést, munkaerejüket eladhatták a gazdag polgároknak, megélhetésüket ugyanis a munkájukért fizetett bér biztosította. Az egri szüreti munkákat a szőlők aljában lévő gyepes térségben végezték el. A szabadban állították fel a szüretelő edényeket és ide hordták össze a szedők a feldolgozásra leszedett szőlőt. A szedés a szüret fizikailag legkönnyebb munkája volt, ezért lányok, asszonyok, serdülő gyermekek, sőt öregek is végezhették.

12 A termés összegyűjtését a szedőedényekből férfimunkások, a puttoncsok végezték, majd a szőlő présélése következett. A szüretelési munkák befejezése után novemberben a fedés következik. Ez a szőlőtőkék földdel való betakarását jelenti. A fedésnek kettős célja van. Az egyik a szőlő hideg elleni védelme, a másik a földek forgaXciocl. A fedést követi a földelés. A szőlőhegyeken az esővíz elvezetése csatornákba történik. Az esővíz a szőlőhegyek felső földrétegét állandóan koptatja. Amennyiben ennek a rétegnek nincs meg a pótlása, akkor a szőlő elveszti termőtalaját. A földelés tehát az eső által lemosott földréteg pótlását szolgálja. Nem tartozik az állandó szőlőmunkák közé. Meg kell még említenünk a karózók, a venyigeszedők és a karókiszedők munkáját is. A szőlők mellé tavasszal karókat vertek. Kötözéskor ezekhez a karókhoz erősítették az összekötött szőlőket. A szüreti munkák befejezése után a gazdák rendszerint kiszedték a földből a karókat. Erre azért volt szükség, mert csapadékos tél esetén a karók földbe levő része könnyen elkorhadt. Az is gyakran előfordult, hogy ellopták a karókat. A venyigehordók munkájára két munkafolyamatnál került sor. Először a metszésnél összeszedték a levágott venyigét, másodszor pedig a vesszőről ültetésnél széthordták az ültetés helyére. A XVII. század végén, XVIII. század elején lényeges változások következtek be az egri szőlőtermelésben. Az első nagyon jelentős változás a szőlőkapálásban következett be. Az első és második kapálás mellett általánossá vált a szőlő harmadszori megkapálása is, az érés alá kapálás. Áz előző évszázadokban a nyár végén gyomlálással távolították el a szőlőtőkék alól a gyomot. Ezt a gyomlálást váltotta fel a harmadik kapálás bevezetése. Változást jelentett a szőlő trágyázása is. A termés minősége szempontjából nagyon jelentős volt a szüretidő későbbre helyezése. A szüret idejét szeptember végéről (általában szeptember 29-ről) október elejére vagy közepére helyezték át. Ez előnyösen befolyásolta a szőlők cukorszintjének alakulását. Miután áttekintettük a szőlőmunkavégzés munkafázisait, azt vizsgáljuk, milyen munkabért fizettek a szőlőművelést végző napszámosok-