Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 3. (Eger, 1974)

KÖZLEMÉNYEK - Nemes Lajos: Az egri szőlőmunkások napszámbére a XVIII. század első felében. • 73

Eger akkori megművelt területeinek közel 30 százalékát. A Hajdú hegyen 168 gazdának, a Felnémeti hegyen 113 gazdának, Czigléd hegyen 185 ga2dának, Szőllőske hegyen 176 gazdának volt birtoka. Az átlagos szőlőterület 5—12 kapás között volt. Az egyes területeken találkozunk 25—30 kapás szőlőbirtokokkal is. így például a Hajdú hegyen 3 birtokosnak 30 kapás szőlője volt. a Felnémeti hegyen 1 birtokosnak 30, 2 birtokosnak 35, egy-egy birtokosnak 40, illetve 50 kapás szőlőterülete. |A négy szőlőhegy közül a legnagyobb birtokok Czigléd hegyen voltak. Itt előfordul a 80 (egyszer), a 85 (kétszer) és a 100 kapás (egyszer) szőlő is.

7 Tanulmányunknak nem célja az egri szőlőterületek fejlődésének részletes bemutatása. Ez utóbbi adatokat annak érzékeltetésére közöltük, hogy tárgyalt, időszakunkban a XVIII. század első felében a szőlőtermelés már szinte minden más (a középkorban sem túl jelentős) művelési ágat visszaszorított. A hatalmas szőlőterületek elengedhetetlenül szükségessé tették a nagy létszámú bérmunkásréteg kialakulását, Ezek a zsellérek Eger külvárosaiban települtek le.

8 Az egri külvárosi lakosságának 1724. évi társadalmi rétegződéséről Szántó Imre ír idézett cikkében. Szerinte az egri külvárosok — Hatvani, Makiári, Ráczkapu előtti hóstya — lakosságának 35 százalékát a zsellérek tették ki. A szőlőterületek hatalmas arányú megnövekedése és a munkák döntő többségének zselléreikkel való elvégeztetése szinte az egész évszázadra munkaerőhiányt és ebből következően munkaerő-keresletet idézett elő. Ez szükségessé tette a szőlőmunkák bizonyos fokú központi szabályozását. Mielőtt ennek kifejtésére rátérnék, meg kell vizsgálnunk, hogyan fejlődött a szőlőterületek megművelése a XVII—

XVIII. század fordulóján,, milyen munkafolyamatokat alkalmaztak. A szőlőművelés munkafolyamatai és ezek változása a XVII—

XVIII. század fordulóján A szőlőterületek megművelése egész éves folyamat. Ez azt jelentig hogy az előző évi munkafolyamatokkal megalapozzák a következő évi munkákat, s következő évi termést. A szőlőművelés munkafolyamatainak vizsgálatát az évi munkák kronologikus sorrendjében ismertetem. A szőlőmunkák közül az első a nyitás. Ezt a munkát kora tavasszal végzik, akkor, amikor a fagyott föld már felenged és a szőlő közötti föld már annyira kiszárad, hogy nem ragad rá a kapára. Köves és széljárta lejtőkön néha már február végén, általában azonban március közepétől április végéig végzik. A nyitásnak nagy jelentősége van az éves munka szempontjából. Ez az a munka, amelynek elvégzése nagyon nagy mértékben befolyásolja a szőlőtermés minőségét, amelynek során az előző évben a tőkék közei közül a szőlőtőkékre felhúzott (feltöltött) földet a tőkéről eltávolítják. Rossz a nyitás akkor, ha a tőkék közti területet nem tisztítják ki kellőképpen és a tőkék nyakai a föld alatt maradnak. Rossz nyitás esetén a tőkenyakak gyökeret eresztenek. Ez hátráltatja a későbbi megmunkálást. Különösen hátrányosan befolyásolja a harmadik, vagy érés alá kapálás alakulását. A termés szempontjából azért hátrányos a rossz nyitás, mert a fürtök így közel kerülhetnek a földhöz, és könnyen rothadásnak indulhatnak. A következő munkafolyamat a szőlő metszése. Ez a szőlőtő vesszői75