Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az apátfalvi papírmalom története. 1814—1847. • 59

'; azt haszonbérbe bocsájtaná ki minden birtokába létező anyagokkal, és gyári készségekkel együtt.. "

10h Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak a gazdaságos termelés szempontjából vált az apátfalvi papírmalom korszerűtlenné, de ráadásul még ez az elavult technológiai jelszerelés is a kétévtizedes működés alatt megkopott, tömkrement, mint prefektus írta találóan: „elallyasult". Így aztán Klose már eleve sem sok reális reményt fűzhetett apátfalvi működéséhez. Wilhelm Klose két panaszában is felmerült azonban egy rendkívül érdekes, s bízvást állíthatjuk, hogy a papírkészítés szempontjából izgalmas kulcsprobléma, melynek igaz voltát vizsgálat alá kellett vennem. Azt állította ugyanis a „Papírfabrikant" 1836. január végén, február legelején a szemináriumhoz benyújtott levelében, hogy „a múlt esztendői s téli időkben tapasztalt szárazság tekintetéből" voltak termelési, és így bérletfizetési problémái.

106 Ugyanezt hozta fel indokul súlyos tartozása elengedésére megszökése után írt levelében is, panaszolkodván bérleti ideje alatti (1835. január 1-től) „egyaránt tartó szárazsága-ra.

107 A papírmanufaktúra három erőgépének, mind a két törőben, mind a papírházban működő vízikerekeknek kielégítő működése alapfeltételét, a papírkészítés sine qua non-ját jelentette a patak vizének megfelelő mennyisége, sebessége. Bemutató kutatással sikerült tisztáznom, hogy Josef Wilhelm Klose nem hazudott szorult helyzetében — az igazat, a rideg valóságot hozta fel kudarca indokául. Az 1835—36. esztendő rendkívül csapadékszegénysége miatt a bükki patakok vize olyan jelentékeny mértékben megfogyatkozott, hogy a szeminárium apátfalvi, és a tőle északra fekvő Bán-völgyi lisztőrlő malmai sem tudták ellátni feladatukat. 1835. novemberében az apátfalvi, upponyi, mercsei és bánhorváti szemináriumi lisztőrlő 'malmok bérlői árendájük elengedését kérelmezik „malmokra szolgáló vízforrásoknak megapadása és rendkívüli szárazság tekintetéből"}

08 De az aggasztó helyzet 1836-ban sem enyhült, hiszen nemcsak „az apátfalvi felső és alsó molnár", de az upponyi, mercsei, bánhorváti és a kismezei is kérik bérleti díjúknak elengedését „a nagy szárazság tekintetéből", „egész esztendő folytában a szárazság végett semmi keresetük sem volt"', és „a jelen 1835—36-ik évre még egy szemet sem adtak be (ti. a földesúrnak, a szemináriumnak), s hogy nem is adhatnának, mivel az egész nyáron nem őröltek"}

09 íme tehát Klose esetében a hazai papírkészítő mesterek egy minded*dig kellően nem értékelt és nem vizsgált problémájának egy szinte klaszszikus esetével állunk szemben — melynek kihatását a teljességgel elavult üzem még csak inkább hatványozta. Az Egri Érseki Papnevelő Intézet azonban a súlyos anyagi áldozatok árán létrehozott és 20 éves fennállása alatt nem sok hasznot hajtott papírmalma valaminő keretek között és formában való további fenntartása és üzemelése mellett foglalt állást, mivel nem rendelkezett kellő tőkével, hogy papírmalmát papírgyártó üzemmé építse, fejlessze ki. A Klose-ügy utáni éveket Dankó János prefektus 1847-ben így vázolta feljegyzésében: Az utóbbi években „már csak tengett az egész gyár, mert a szenvedett legutóbbi csapást nem vala többé képes kiheverni, de épületei is időről időre jobban elavultak, készségei pedig egészen elromladoztak. Mit látván a legutóbbi Kormány, hogy mégis a végpusztulástól megóvja, némi javításokat tétetett rajta, és annyira felemelé, hogy csak 80