Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Sugár István: Az apátfalvi papírmalom története. 1814—1847. • 59

Az apátfalvi papírmalom története 1814-1847 Heves megyei ipartörténeti múltja eddig meglehetősen kívül esett a kutatók érdeklődési körén, s éppen ezért olyan szegényesek idevágó ismereteink. Ezért méltán tarthat érdeklődésre számot műszaki-történeti vonatkozásiban is az 1945-ben Borsod megyétől Heveshez csatolt Bélapátfalván működött papírmalom története. — Elöljáróban meg kell említenünk, hogy a helység neve abban az időben Apátfalva, s hogy a falu az Egri Érseki Papnevelő Intézet birtokában volt. Gazdasági előzmények A XVII. században meginduló hazai iparfejlődésnek az 1770-es évektől kezdődően Ausztria gátat vetett.

1 Ebben a negatívumban nyilvánult meg az állami 'beavatkozásának függő helyzetünkből következő gyarmati formája, melyet az osztrák állami ipar támogatása előzött meg.

2 1770 után teljes mértékben a gazdasági tanács álláspontja jutott érvényre, melynek az képezte az irányelvét, hogy Magyarország nem folytathatott olyan iparpolitikát, mint az osztrák örökös tartományok. Azt a veszélyes lehetőséget kívánták Bécsben megakadályozni, hogy a magyar ipar fejlődése ki ne szoríthassa az osztrák árucikkeket a magyar piacról. Ennek az alapelvnek megfelelően hazánkra csupán a mezőgazdasági termelés feladatát rótták, megtoldva olyan ipari félgyártmányok termelési lehetőségével, mely az osztrák iparnak nem voltak kifizetődőek.

3 A XIX. század ezért találta Magyarországon a termelő erőket a Habsburg-tartományoktól oly messze elmaradottnak. Magyarország gazdasági fejlődését a gazdasági függőségen túl még a feudális termelési viszonyok is jelentékeny inertekben korlátozták. Figyelemre méltó tőkefelhalmozódás csak a századforduló háborús konjuktúrájának az idejében tapasztalható, de az is inkább csak kivételesen a századvégen.

4 Végre a XIX. század első felében a feudális termelési válság ellenére is a tőkés iparfejlődés erőteljes kibontakozására került sor.

b A papírkészítés területén is a XIX. század első felében találkozunk jelentékenyebb fejlődéssel. A papíripar fejlődését az is lassította — noha a papírszükséglet egyre kifejezettebben növekedett! —, hogy a papírkészítés általában nem volt jó üzlet, mivel a papírmalom felépítésének, műszaki berendezésének a költségei csak hosszú idő múltán amortizálódtak. Egyéb üzleti vállalkozásokba fektetett tőkék után nyerhető 6%-os haszon (kamat) nem volt általánosságban megszerezhető.

6 Ezzel magyarázható 1 59