Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 2. (Eger, 1974)

TANULMÁNYOK - Soós Imre: A hódolt szolgabíró és hódolt esküdt Heves megyében a XVII században. • 5

hanem a vele szomszédos Heves megyébe. Egerbe menekültek. Az egyesülés óta a kettős megye területe Nógrádtól Csongrád megyéig ért el. A tizenötéves háború küzdelmei, vérengzései 1596 után is tovább pusztították a megye népét, bomlasztották gazdasági erejét. Rudolf király a Basta alá rendelt királyi haderőt Erdélybe parancsolta, a megye védtelen maradt, s 1599-ben a Buda alól elvonuló tatár kán és Ibrahim nagyvezér hordái iszonyú pusztítást tettek a Tiszától Fülekig, az elpusztított mátrai falvakból rabszíjra fűzve hurcolták el a fiatal fiúkat, lányokat, asszonyokat. Nyomukban pestis pusztított. Ezzel szemben magyar részről csupán annyi történt, hogy 1603-ban Roszwurm német kapitány magyar csapatokkal egyesülve, Hatvan várát egy évre visszavette a király számára, de az otthagyott csekély őrség 1604-ben a közeledő hatalmas török sereg elől a várat felgyújtva, elménekült. 1605-ben Heves megyének a Felvidékre menekült rendéi Bocskai felkeléséhez csatlakoztak, az ő kincstára számára szedték be a megye területéről a királyi adókat és a király által bérelt egyházi tizedeket. A szerencsi országgyűlésen megjelent hevesi nagybirtokosok — a Homonnayák, Nyári Pál, Dersfy Miklós, Mágochy Ferenc. Széchy György, Rákóczi Zsigmond — elismerték őt a Felvidék és Heves megye urának. Bocskai az 1606-ban megkötött bécsi békében a Habsburg-uralkodóval akként egyezett meg, hogy az egri püspöki tizedből a tiszántúli rész dézsmája az övé, a tiszáninneni pedig Rudolfé. Bocskainak rövidesen bekövetkezett halála után a tiszántúli megyerész dézsmált is Rudolf király kincstára szedte be. 1606 őszén Bocskai közvetítésével Rudolf király a törökkel is megkötötte a zsitvatoroki békét, mely fél évszázadra. 1658-ig — véget vetett a hosszú háború ide-oda hullámzó harcainak, a nagy hadjáratoknak. E békeegyezmény 15. pontja kimondta, hogy Fülek. Somoskő, Ajnácskő, Divény, Kékkő, Szécsény, Gyarmat, Palánk és Nógrád vára a király részére visszafoglaltatván, sem azok, sem a hozzájuk tartozó falvak a jövőben hódolt területnek nem tekinthetők, így a török részére sem adókkal, sem földesúri szolgáltatásokkal nem terhelhetők, ellenben azok a falvak, melyek Eger eleste után török részre már megszakítás nélkül adóztak, továbbra is a hódoltságban maradnak, Egerrel együtt. Az egri töröknek pedig a jövőben tilos lesz bármilyen irányban hódolásra kényszerítő lépéseket tenni. Az egri püspöki és káptalani birtokokat az országgyűlés az 1609. évi 10. te. alapján ismét kincstári kezelésibe utalta azzal, hogy azok jövedelmét a török kezén levő Eger helyett most már Ónod, majd Szendrő királyi végvárak fenntartására kell fordítani. De miután Bocskai és a magyar király az egri egyházi birtok nagyobb részét már előzőleg világi híveinek adományozta el, az 1613. évi 2—3. te. elrendelte azok visszaadását, ami mégis csak 1627 és 1631 között, Pyber János püspöksége idején történt meg A nemesi vármegye szervezete szemmelláthatóan szétesett, működéséről 1609-ig nincsenek adatok. Miután a zsitvatoroki békeegyezmény a megyeszékhelyt, Egert és a kettős megye egész területét meghagyta a hódoltságban, most már évtizedekre szertefoszlott a visszatérés reménye. Ezért tisztikara a hódoltsággal határos királyi országrészen előbb Gömörfoen, majd Nógrádban szerveződött újjá. 1609-ben Gömör vármegyével egyesülve Rimaszombatban tartotta üléseit, egyelőre közös alispán elnök11