Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)

Sugár István: Az elemi iskolai népoktatás Heves megyében 1770—1775 között • 49

6. MEGJEGYZÉSEK. E rovatba azok a javaslatok és észrevételek kerültek, melyek az összeírás során részben az iskola épületére, vagy pedig éppen a tantárgyakra, az oktatás javításának gátjaira, illetve lehetőségeire vonatkoznak. A legnagyobb nyomatékkal fel kívánjuk hívni a figyelmet azonban arra, hogy egynéhány szórványos esettől eltekintve, minden esztendő minden egyes összeírása egybehangzóan kiemeli, hogy a tanítás hatékonyabbá tételének a legnagyobb akadálya az a körülmény, hogy a szülők nem küldik iskolába gyermekeiket, hanem azokat mezei munkára veszik igénybe. Ezt a tényt azonban, — mint általános jelenséget! — természetesen egyetlen helyen sem tüntettük fel. Egészen különleges, — de jelentékenynek látszó — jelenség is fel-felbukkan e rovatokban, kivált néhány Gyöngyös környéki s egy Eger melletti falu esetében. A tanítók ezen néhány helységben arra „panaszkodnak", hogy magasabb lehetne a tanulóik létszáma, de a közeli gyöngyösi, illetve egri gimnáziumba küldenek egyeseket szüleik magasabb tanulmányokra. (E téma úgy'hisszük, hogy külön és beható kutatást érdemelne és igényelne.) Általánosságban elmondhatjuk, hogy az 1770—1775 közötti években Heves megye falusi gyermekeinek elemi iskolai oktatását meglehetősen lassú és vontatott ütemben javultnak találjuk az 1750. évi Canonica Vi&i tátidban rögzített adatokhoz képest.

14 Pusztán a tanulók számában mutatkozik valamelyes javulás. Heves vármegye négy járásának szolgabírói összeírásai egyértelműen és vitathatatlanul bizonyítják, hogy a falusi iskolák fejlesztése nem állott a különben nagy építtető, sőt egyetemalapítással is foglalkozó gróf Eszterházy Károly egri püspök érdeklődésének és működésének körében. A vallásoktatás nyomatékos hangsúlya mellett eltörpül az elemi iskolai népoktatás egyéb alapvető tantárgyainak jelentősége és súlya. Vitathatatlan, hogy Eszterházy nem látta meg a falusi népoktatás jelentőségében rejlő hatalmas lehetőségeket, — s a falusi parasztsággal szemben éppen e korszakban tanúsított érzéseinek hű kifejezését adja egy paraszti kérvényre vezetett következő sorai: „A jobbágynak legigazabb kötelessége robotázni urának ..." 15 Mivel nem maradt fenn, vagy legalábbis eddig nem került elő a kutatások során egyetlen olyan egri püspöki utasítás sem, mely az iskolákra, a tanítókra, illetve magára a tanításra vonatkozna, illetve erre vonatkozóan általános és részletes rendelkezést tartalmazna, — méltán érdeklődésre tarthat számot, ha éppen a vizsgált korból, 1772-ből származó azon „instructio" egyes pontjait ismertetjük, melyet Eszterházy az Eger városi magyar és német elemi iskolák, illetve tanítóik részére kibocsátott.

16 1. A tanító és családja jóhírű és minden tettében józan legyen. Legyen felesküdött, és hogy elegendő tudományú-e, azt a plébánosa bizonyítsa. Az iskolában és az iskolán kívül senkivel és senkiről botrányos beszélgetést ne folytasson. A kicsinyek oktatásában mindig türelmes legyen és éppen ezért a tévelygőket és megjavítandókat csak mérsékelten büntesse. Tilos a gyerme56