Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)
Sugár István: Az elemi iskolai népoktatás Heves megyében 1770—1775 között • 49
Nem elhanyagolható szempontként vehetjük figyelembe azt a körülményt is, hogy a megye magyar nemzetiségű tömbjébe telepített német és szlovák lakosok elemi iskolai viszonyairól is értékes adatok tárulkoznak fel. Az alábbiakban, adatközlő módon, a helységek mai nevének ABCrendjében ismertetjük Heves megye 1770—1775 közötti falusi elemi népiskoláira vonatkozó forrásanyagot. Az egyes helységek iskolai adatai előtt közöljük, hogy az illető falu abban az időben melyik járás területéhez tartozott. A tanulók számának könnyebb viszonyítására megadjuk összevont számban, hogy 1770-ben és 1771-ben hány jobbágy- és zsellércsalád élt az illető faluban. 12 Az egyes falvak elemi népiskoláira vonatkozó adatokat a következő sorrendbe csoportosítva közöljük. (Ld.: 78—83. lap.) 1. TANÍTÓ. Itt ismertetjük, hogy az egyes esztendőkben ki volt a helység iskolamestere, s ahol az adatok ezt lehetővé teszik, arra is utalunk, hogy az illető egyben a katolikus egyház kántora, orgonistája, a falu jegyzője, vagy éppen harangozó volt. Ezekből az adatokból világosan és egyértelműen kitűnik, hogy a katolikus iskolák többségében a tanítók egyben az egyház kántorai és orgonistái is voltak, — sőt nem megvetendő számban a falu jegyzői is. Csupán néhány kis falvacska esetében fordult már elő, hogy átmenetileg egy-egy esztendő tartamára a harangozó végezte a gyermekek elemi iskolai oktatását. A német és szlovák telepes falvak tanítói között akadt, aki jól beszélte a lakosság nyelvét, bár akadt olyan eset, hogy éppen ennek a hiánya képezte az oktatás akadályát. Nem csekély esetben a tanítók bizonyos latin nyelvtudással is rendelkeztek. — Az összeírások azonban sajnos nem nyújtanak tájékoztatást a tanítók iskolai végzettségéről. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy csak egyetlen helyen, Pétervásárán működött a tanító mellett segédtanító („instructor"), aki a legkisebbek tanításában volt az iskolamester segítségére. Egy időben két tanítóval csupán a tiszanánai kálvinista iskolában találkozunk az 1771-es esztendőben, — kik közül egyik a leánykák, másik pedig a fiuk oktatását végezte. 2. TANULÓK SZÁMA. Itt is az összeírások évköreinek megfelelően nyújtunk tájékoztatást a beiskolázott gyermekek számáról. Ahol a tanulók nemenkénti megoszlására is vannak adatok, természetesen azt is közöljük. Ez az adatsor az összeírásoknak kétségtelenül a legértékesebb része, mert viszonylag pontos adatai fényt derítenek az elemi iskolai oktatás quantitativ viszonyaira, mint a legjelentékenyebb kérdésre. Ebből a rovatból derül ki, hogy az egyes években mely falvakban nem folyt semmiféle tanítás, illetve melyekben csupán számot nem tevő gyermek járt az iskolába. 52