Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 1. (Eger, 1973)

Lénárt Andor: Legények harca mestereik ellen a céhben való különválásért 1790-ben • 85

hogy ez egyedül a mentségik, hogy a fel osztott pénzt haza nem vitték légyen, az nem lehetetlen... De ha nem vitték is, azon pénzt eszemiszomra adván mégis ők vették hasznát."

ki A mesterek emlékeztetik őket, hogy a pénzt egy masszában akarták a ládába tenni, „de nem teszik ki az okát, hogy mi végett kívánták .. . jel nem osztani". A legények a pénz felosztását kívánták, mert azt a mesterek a maguk hasznára fordítják. Emlékeztetnek arra az esetre, amikor Kréter mesterré akart lenni, de nem akarták befogadni, „hány jorintot költöttek azon Processusra a Czéh Ládájábül"? Nekik szabad, de a legényeknek semmit, „mert hogy a Legény a Mesterrel egy rangban nem lehet", ü Az, hogy a mesterek gondoskodnak a legények munkája felől, „mind haszontalan szószaporítás". Hiszen a kapott garasokat a legények keresik, „az építés mellett többet járadoznak és gondoskodnak a Pallérok, és többet huzattatnak jeletetre, mert ha a munkában hiba találtatik a Mester a Pallérnak gondatlanságával menti magát". Az inasok után a mesterek veszik fel a fizetést, pedig nem ők, hanem a legények foglalkoznak velük. A legények tanítják őket a mesterségre. A munkában szűk téli időben, ha a „legény maga magának munkát szerez, ... megkívánják a garast, melyet ha letenni valamelyik nem akarná, azonnal büntetésrül gondolkodnának". A gondoskodásuk csak addig tart, míg a munkát elkezdik, aztán a palléroké minden munka és felelősság. Sokszor negyedév is eltelik, míg a mester megjelenik az építkezésen. Valóban nem lehetnek egy rangban a legények mestereikkel, „a Legény tsak Legény, a Mester pedig tsak Mester, — helyesen kívánnyuk a separálást és szükségképpen kívánjuk is"/'

3 Szégyen a mesterekre, hogy a legények ügyes-bajos dolgaikra nem kapnak pénzt a ládából. Csak a mestereknek szabad ahhoz jutni. „Jusson eszekbe Mester Urainknak, amely Processust a Nagy Károlyi Czéh ellen indítottak, hogyan volt nékiek szabad csak a megegyezésre és áldomásra, vagyis béke pohárra hetvenkét jorintokat a Czéhládából költeni"? Rosszul vélekednek a mesterek, amikor azt hiszik, hogy közülük sokan lennének, akik azon törik a fejüket, hogy mit koholjanak ki ellenük, s a perlekedés ne szűnjön meg. Csak az igazukat akarják, hogy a „szép tsendességet megteremtsék, megnyerhessék, s akkor minden viszálykodás meg szűnik".

Ví Kimutatják foguk fehérét, amikor azzal védekeznek, hogy gyenge inast polgár munkájában nem állítanak, csak az uraságéba. Azért tartják a sok inast, hogy ezek rossz munkája nyomán az épület ne legyen állandó és az uraságtól újra és újra „hasznot vehessenek". Hogyne volna közük az inasokról szólniok! Hiszen ők dolgoznak velük, ők látják az inasok munkája okozta károkat. Méltán kívánhattyuk... azt, hogy valamint a vándorlásra való menetelre üdő szabatott, úgy ebben is, hogy egy-egy Mester hány inast tartson, annak száma ki rendeltessen"/

15 Végül a mestereknek arra az állítására, hogy sehol Magyarországon egy városban sincsenek a legények elválasztva a mestereiktől, azt kérdik hogy vajon honnan vették ezt? Hogy meggyőződjenek állításuk helytelen98