MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1987. június 30. - 1987. december 29.

53. doboz 1987. 06. 30. – 1987. 12. 29. - 810. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1987. december 29. - Oldalszámok - 810. őe. 3. o.

- 3 Arra alapozza ezt a kiigazítást, hogy van olyan termelő egység, ahol a felfogásban benne van, hogy a népgazdaság helyzetének ilyen alakulásában az ő munkájuk is benne van, de van olyan gazdálkodó szervezet is, ahol a felismerés most kezd tudatosulni. A 2. oldal végén és 3. oldal elején megfogalmazottak az országos gazdaságirányítással kapcsolatosak a vonatkozásban, hogy nehezítő körülményeknek tartják őket, de hivatkozási alapot, magyarázkodási lehetőséget teremtenek, elterelik a figyelmet a területen, üzemben lévő helyzetről, saját hibákról. Nem azt akarták ezzel állítani, hogy a gazdasági egységek helyi intézkedései között nem lennének következetlen intézkedések, vagy egymásnak ellentmondók, vannak, helyesebb lett volna talán erről is szólni. Odor Lászlóné elvtársnő szerint a napirenden szereplő téma még sokáig aktuális lesz és a legnehezebbek közé tartozik. Az anyagot jónak tartja, reálisnak. Az agitáció és propaganda bevált formái segítik az emberekkel megértetni a gondokat, problémákat, a konkrét tennivalókat. Gondol a pártoktatás különböző formáira, de a szabad pártnapokat is igen fontosnak tartja. Személyes véleménye az, hogy a közvetlen személyes agitációt most mindenképpen előtérbe kell helyezni, a politikai munka szerves részévé kell tenni Olyan párt, szakszervezeti aktivistákra van szükség, akik jól értik napjaink feladatait és jövőnk érdekében tudnak agitálni. De egyre kevesebben lesznek ilyenek. A párttagok egy része sem áll oda vitázni, kitér a vita elől, kényelmesebb, ha nem vitatkoznak. A fizikai dolgozók körében tapasztalható ez inkább. A vezetők többsége megpróbál agitálni beosztottai körében. De ha nincs megfelelő érv a kezükben, akkor ez bizalmatlansághoz és vezetőellenességhez vezet. A párttagokkal folytatott beszélgetések kapcsán szinte mindenkinél felmerült, és más párttitkároktól és vezetőségi tagoktól is hallotta, hogy az ország vezetői folyamatosan jutnak statisztikai információkhoz, amely tükrözte, hogy évről évre romlik az ország pénzügyi helyzete, hogy gondok vannak a népgazdaság egészében, és mégis több évet kellett várni arra, hogy elkészüljön egy program I

HsveiHKSfytn Lsvétiár j