MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1986. július 1. - 1986. december 30.

51. doboz 1986. 07. 01. – 1986. 12. 30. - 775. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1986. szeptember 9. - Oldalszámok - 775. őe. 9. o.

- 9 Aláhúzta: a párttagság tegye magáévá a határozatot, ennek érdekében ki kell fejteni azt a politikai meggyőző munkát, ami feltétlenül szükséges; törekedni kell arra, hogy eloszlassuk az aggályokat. Hangsúlyozni kell ennél, hogy a tudatformálás számoljon ezekkel, számoljon a megszokottsággal. Egyre többen például - s ez személyes tapasztalata - ha az esti egyetemi foglalkozás délután 2 órakor kezdődik, nem egy, se nem két elvtárs már 12 órakor elmegy a munkahelyéről. Ahhoz, hogy arról meggyőződjünk, hogy tényleg így van, a munkahelyeken kell tapasztalatot szerezni. Meg kell ismerni a munkahelyi vezetők véleményét, beszélni kell a hallgatókkal, ki kell kérni véleményüket. Ismerettel kell lenni, hogy mit mondanak a munkahelyeken. Gondoljunk arra, hogy amikor ebben elhatározásra jutunk, foglalkoznunk kell párhuzamosan a társadalmi, a tömegszervezeti, az állami szervek rendezvényeivel. Milyen hatást gyakorol a párttagság magatartása a pártonkivüliekre. Hányszor kéredzkedik el a párttag a munkahelyéről, milyen gyakorisággal, hány órát vesz ez igénybe. Hozzátette: jó lenne felhasználni ezt a munkát arra, hogy növeljük a párttagság aktivitását. Mert nem kevesen vannak passzivak, amikor hallgatnak, amikor szembe kellene szállni a párt politikájával ellentétes felfogással, vagy éppen gyakorlattal. Ezt ajánlotta a vita figyelembevételével az elején megfogalmazni. Másik kérdés, amiről Barta elvtárs szólt: - szintén a vita alapján - igényli ez a munka a munkastílusunk fejlesztését és korszerűsítését is. Mint ahogyan a határozatban is szerepel: "... lényegesen csökkentsék az értekezletek számát és anyagát..." Ez azt jelenti, hogy nekünk konkrétan kell megnézni a munkahelyeken, hogy mennyi az értekezletek száma, időtartama, érdemiek-e ezek, olyan előterjesztések mennek-e oda valóban,amelyekről lehet vitatkozni, tehát vitára késztetnek-e, vagy csak meghallgatják, tudomásul veszik és ezzel befejezték, vagy esetleg a másik véglet: nem hosszúak-e az előterjesztések. Nincsenek-e olyan hozzászólások, amelyek nem indokoltak, utalt itt a jó félórás felszólalásokra. Mindez azt igényli., hogy az önfegyelem irányába is neveljük egymást. [HeiRísmeaYBí 1