MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1984. január 3. - 1984. június 19.

46. doboz 1984. 01. 03. – 1984. 06. 19. - 713. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1984. március 13. - Oldalszámok - 713. őe. 8. o.

- 8 ­Uj dolog, 30 év alatt mást szoktunk meg. Azzal, hogy ezt elrendelik még nem váltja meg a világot. Vaiamiféle olyan célt szerettünk volna elérni, hogy az egymással való versenyzésben leszoritják az árakat. Nem valószinü, hogy ez rövid távon, ilyen hatás elérhető, de nyil­tabbá teszi az érdekviszonyokat, jobban tudatositja a megrendelők pozicióját és nagyobb felelősség irányába tolja, a kivitelezőket a költségtakarékosságra ösztönzi, ha ez "beáll". Az eddigi tapasztalatok alapján ugy látják, hogy nem szabad leállni ezzel a versenykiirásos móddal, ha lehet, tovább kell bőviteni. Ami rossz, azt menet közben módositani kell. De összességében ugy gondoljuk - mondotta -, hogy pozitiv irányban mozdit el. A következő dolog, amiről szólt a szervezetek korszerűsítése, A mai vállalati szervezetek döntően 1960-66 között alakultak ki, teljes egészében az akkori központi irányitási rendszernek megfelelő struk­túra volt. A mai szervezetek lehetnek jók, de semmiképpen a mai igé­nyek feltételei. Ezek a struktúrák önmaguktól nem igen tudnak igazodni a változó igényekhez. Magyarán: az épitőipari szervezeteknél is ha­tározottan és ugy tűnik kivülről is indokolt beavatkozni, adjunk lökést a szervezetek olyan irányú fejlődésének, amely a piaci viszo­nyok megerősödésével jár. Nemcsak a megyében és Egerben kritikus az, hogy egy pályázatra csak egy valaki jelentkezik vagy jelentkezhet. Van elgondolás, munkálatok beindulnak, folynak, erősiteni kell ezt szervezeti oldalról is többek között, A következő dolog, ami folyamatban van, az egész épitőipari árrend­szer kérdése. Sok szó esett róla, sok gondot okoz. Hasonló informá­ciókkal rendelkeznek ők is - mondotta, Pl. ha az épitőipari munkáért semmit nem fizetnénk, teljesen ingyen csinálnák, akkor is 85-90 %-nyi hányadát a költségeknek ki kellene fizetni. A munkabér 10-15 %-nyi az összköltségben. Nyilvánvaló, hogy nemcsak itt lehet keresni a gondot, noha nagy tartalékok vannak a szervezettségben, munkafegye­lemben és másutt. Azonban csak ebbe az irányban menni, ez alapvetően és lényegében nem tudja megváltoztat! az árszínvonalat. Olyan fajta árszínvonalra is lehet gondolni, hogy pl. a lakásépítési folyamatban bizonyos lépcsőket ki lehet hagyni. Van már olyan tapasz­talat is, hogy OTP nélkül szerveznek lakásépítést, az a néhány százaié is nagy pénz. Természetesen ehhez megfelelő feltételek kellenek. Kaposvári példát emiitett, ahol az épitőipari vállalat telkeket vá­sárol, saját maga felépit olyan lakásokat, melyeket értékesíteni tud. Üzletnek tekinti, részben biztositja a kapacitást, miután nem megren­delésre csinálja nem sürgeti az idő, amikor kész van, eladja. Persze addig finanszírozni kell, induló tőkére van szükség, ami nem min­denütt áll rendelkezésre. Lényeges kérdés a rugalmasság kérdése, Ugy gondoljuk, hogy a magánerős lakásépités még tartósan megmarad, erre azonban akkor jobban fel kell készülni. Az épitőanyag-ellátás igen nagy gond, de gond a kivitelező kapacitás is. Van egyrészt kihasználatlan kapacitás, másrészt el­fogadhatatlan áron való épités, Arra kell ösztönözni a "cégeket," hogy elfogadható áron vállaljanak, elégitsék ki az igényeket. L «••*«* j

Next

/
Thumbnails
Contents