MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1984. január 3. - 1984. június 19.
46. doboz 1984. 01. 03. – 1984. 06. 19. - 713. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1984. március 13. - Oldalszámok - 713. őe. 8. o.
- 8 Uj dolog, 30 év alatt mást szoktunk meg. Azzal, hogy ezt elrendelik még nem váltja meg a világot. Vaiamiféle olyan célt szerettünk volna elérni, hogy az egymással való versenyzésben leszoritják az árakat. Nem valószinü, hogy ez rövid távon, ilyen hatás elérhető, de nyiltabbá teszi az érdekviszonyokat, jobban tudatositja a megrendelők pozicióját és nagyobb felelősség irányába tolja, a kivitelezőket a költségtakarékosságra ösztönzi, ha ez "beáll". Az eddigi tapasztalatok alapján ugy látják, hogy nem szabad leállni ezzel a versenykiirásos móddal, ha lehet, tovább kell bőviteni. Ami rossz, azt menet közben módositani kell. De összességében ugy gondoljuk - mondotta -, hogy pozitiv irányban mozdit el. A következő dolog, amiről szólt a szervezetek korszerűsítése, A mai vállalati szervezetek döntően 1960-66 között alakultak ki, teljes egészében az akkori központi irányitási rendszernek megfelelő struktúra volt. A mai szervezetek lehetnek jók, de semmiképpen a mai igények feltételei. Ezek a struktúrák önmaguktól nem igen tudnak igazodni a változó igényekhez. Magyarán: az épitőipari szervezeteknél is határozottan és ugy tűnik kivülről is indokolt beavatkozni, adjunk lökést a szervezetek olyan irányú fejlődésének, amely a piaci viszonyok megerősödésével jár. Nemcsak a megyében és Egerben kritikus az, hogy egy pályázatra csak egy valaki jelentkezik vagy jelentkezhet. Van elgondolás, munkálatok beindulnak, folynak, erősiteni kell ezt szervezeti oldalról is többek között, A következő dolog, ami folyamatban van, az egész épitőipari árrendszer kérdése. Sok szó esett róla, sok gondot okoz. Hasonló információkkal rendelkeznek ők is - mondotta, Pl. ha az épitőipari munkáért semmit nem fizetnénk, teljesen ingyen csinálnák, akkor is 85-90 %-nyi hányadát a költségeknek ki kellene fizetni. A munkabér 10-15 %-nyi az összköltségben. Nyilvánvaló, hogy nemcsak itt lehet keresni a gondot, noha nagy tartalékok vannak a szervezettségben, munkafegyelemben és másutt. Azonban csak ebbe az irányban menni, ez alapvetően és lényegében nem tudja megváltoztat! az árszínvonalat. Olyan fajta árszínvonalra is lehet gondolni, hogy pl. a lakásépítési folyamatban bizonyos lépcsőket ki lehet hagyni. Van már olyan tapasztalat is, hogy OTP nélkül szerveznek lakásépítést, az a néhány százaié is nagy pénz. Természetesen ehhez megfelelő feltételek kellenek. Kaposvári példát emiitett, ahol az épitőipari vállalat telkeket vásárol, saját maga felépit olyan lakásokat, melyeket értékesíteni tud. Üzletnek tekinti, részben biztositja a kapacitást, miután nem megrendelésre csinálja nem sürgeti az idő, amikor kész van, eladja. Persze addig finanszírozni kell, induló tőkére van szükség, ami nem mindenütt áll rendelkezésre. Lényeges kérdés a rugalmasság kérdése, Ugy gondoljuk, hogy a magánerős lakásépités még tartósan megmarad, erre azonban akkor jobban fel kell készülni. Az épitőanyag-ellátás igen nagy gond, de gond a kivitelező kapacitás is. Van egyrészt kihasználatlan kapacitás, másrészt elfogadhatatlan áron való épités, Arra kell ösztönözni a "cégeket," hogy elfogadható áron vállaljanak, elégitsék ki az igényeket. L «••*«* j