MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1983. július 5. - 1983. december 20.

45. doboz 1983. 07. 05. – 1983. 12. 20. - 696. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1983. július 19. - Oldalszámok - 696. őe. 6. o.

- 6 Gyurkó Géza elvtárs szólt arról, hogy az ember élete folyamán számos dologgal együtt él, bizonyos dolgokat természetesnek taet, amig azt nem vizsgálgatja. A statisztikát nézve a természetes mindennaposság uj megvilágításban kerül az ember elé. A jelentés világos, jó képet ad a helyzetről a kritikai megjegyzésekkel együtt, azonban néhány konkrét példa jól jött volna. Világos képet kapunk arról, hogyan dolgoznak a kommunisták a megye üzemeiben, a statisztika azonban érdekes dolgot fogalmaz meg, persze lehet, hogy csak benne. A statisztika szerint a megyében 12 üzemi pártbizottság működik, itt dolgozik a megye párttaglétszámának 19 %-a. Figyelemre méltó ez, hisz nem akár milyen ez a 19 %, Az iparban lévők 63 %-a dolgozik a 12 üzemi pártbizottság területén. Ugy gondolja, hogy ezek a legszervezettebb üzemek, itt koncentrálódik a megye kommunistáinak tömege. Ha a jelentés kapcsán a megyében folyó pártmunkát rendszeresen, ,. konzekvensen az üzemi pártbizottságok szintjén vizsgáljuk, ez a rendszeresség egyfajta biztositékot is jelent arra, hogy a pártmunka legfontosabb alappillérét felülvizsgáljuk. Ha általában rendben mennek a dolgok, feltételezhető, hogy a pártmunka egészében sem lehetnek nagy gondok a megyében. Nem véletlenül tette fel a kérdést, hogy nincsenek-e túlterhelve az üzemi pártbizottságok, alapszervezetek központi ukászokkal. Ambrus elvtárs azt mondta, hogy nincsenek, Skultéti elvtárs arról szólt, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Itt is, mint mindenütt középen van az igazság. Arra gondol, hogy az üzemi pártbizottságok területén dolgozó kommunisták tevékenysége érdemben elválaszthatatlan egyfajta alapszervezeti mozgás-szabadságtól. Nem parttalan mozgásszabadságra gondol persze, de mindenképpen olyan szabadságra, mely konzekvensen kötődik az adott terület életéhez, eredeztethető a központi párthatározatokból, egyfajta lehetőséget ad a párton belüli demokrácia kiteljesedésére. Ha a feladati rész kicsit világosabban fogalmazna e tekintetben is, sokkal nagyobb segitséget tudna adni azoknak a pártbizottságoknak, pártalapszervezeteknek, melyek ezen a területen dolgoznak. Szeliczki József elvtárs két dologgal foglalkozott. Egyik az előirt, kötelező napirendek dolga. Szerinte városi-járási pártbizottsága válogatja, hogy mennyit ir elő. Náluk ebben a félévben mindössze 2 napirend volt előirva alapszervezeti taggyűlés számára. Van üzemi pártbizottság, mely ugy dönt az alapszervezeti titkárokkal egyetértve, hogy még másokat is meg kell táegyalni, pl. üzemre való felkészülés - náluk -, tagdij, tagfelvétel stb. Másik dolog, amiről szólt a kádercseréknél, a káderek véleményezésénél a véleményezési jegyzék, hatásköri lista. Szerinte az elmúlt években ez egyre időszerűbb, konkrétabb, az emberhez jobban kötlődő. Tapasztalata szerint a véleményezésnél ezzel a lehetőséggel élnek az alapszervezeti vezetőségek a hatáskörbe tartozók esetében. rHwesmegPM