MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1979. január 9. - 1979. június 26.

36. doboz 1979. 01. 09. – 1979. 06. 26. - 573. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1979. január 9. - Oldalszámok - 573. őe. 12. o.

- 12 ­Szabó János államtitkár elvtárs a kérdésekhez, hozzászólásokhoz kapcsolódva mondta el véleményét. Tudott dolog, hogy a bélapátfalvai cementgyár beruházása születé­sétől kezdve menet közben fokozódó gondokat vetett fel: telepités, technológia, beszerzés, mind súlyos tárgyalásokat, döntési igényt vetettek fel. A kormány gyorsabb ütemet szeretett volna látni, adott is ilyen feladatot a tárca részére, hogy a jóváhagyott határidőhöz képest keresse a gyorsítás lehetőségét. Ez nem követ­kezett be több okból. Alapvető ok: a beruházás inditásánál az első időszakban olyan határidő elcsúszás következett be, amely az első épitési esztendőben, 1975-ben előrevetítette a későbbi gondok árnyékát, másrészt a szállításoknál keletkezett gondok is időeltolódást eredményeztek. Mindezeken a tárca vezetése nem tu­dott felülemelkedni, 1977-ben már fel kellett vetni az Állami Tervbizottság, a Kormány felé, hogy a végső határidőre a beruhá­zás nem készithető el. Akkor az Állami Tervbizottság hallgatólagos hozzájárulást adott ahhoz, hogy a szállitási nehézségek ismereté­ben a beruházás valamelyest csúszhat, elfogadott határidő-módosi­tást. Ennek tarthatóságát a tárca 1977 szeptemberében hivatalo­san nem vonta kétségbe, első súlyosabb jelzés 1977 októberében a megyei párt-végrehajtóbizottság részéről merült fel. Ez teljesen megalapozott volt, a megyei pártbizottság jól látta, hogy kritikus helyzetben van a beruházás és ezt jelezte. Az elmúlt év végén, gyakorlatilag egy évvel ezelőtt súlyos hely­zetben voltunk, az elcsúszások halmozódása a munkahely erkölcsi szinvonalat mélyre süllyesztette. Megszűnt az emberekben a biza­lom, hogy az objektumot be lehessen fejezni. Ezt látva felmértük a lehetőséget, mit lehet végső határidőként komoly erőfeszíté­sekkel célbavenni, láttuk, hogy ebben lehetetlen a megye politi­kai vezetése nélkül biztonsággal tovább haladni. 1978. február­ban kértük a megyei pártbizottság vezetéséinek segitségét. Vaskó és Barta elvtárs megértette a gondokat, a problémák őszinte fel­táeérását, előlegezte a tárca vezetésének a maximális bizalmat, hogy a leromlott erkölcsi helyzet, a munkavállalók, a vállalatok dezorganizációjába erőt tudjunk verni. Ezért a bizalomért, amit akkor kaptunk, itt a végrehajtó bizottságnak köszönetet mondott. Ennek alapján lehetett a tennivalókat megfogalmazni, biztonságot érezni arra, hogy a résztvevő szervezetek felé kemény, határozott fellépéssel reális feladatot megfogalmazni. Nem kell mélyen elemezni, olyan állapotban, amiben a múltév februárjában - márciusban a vállalatok voltak, erre a segitségre hallatlanul szükség volt. A beruházás csúszásával kapcsolatos gondok - érthetően - az or­szág közvéleményét is foglalkoztatták, sajtó, rádió, televizió foglalkozott vele, volt idő, amikor kérni kellett, hogy az ottani dolgokról a hirközlés felé mondjunk nemet. Márciusban még csak alapvető sarokpontokat tudtunk megfogalmazni. 1978. májusában megszervezett munkásgyülésen - amelyen a minisz­ter elvtárs és Vaskó elvtárs a legfontosabb teendőket elmondta ­a célok elérhetőségében már pontosabb ismeretek voltak. Sikerült a kulcshelyzetben lévő vállalatok munkavégzésénél szilárdabb fegyelmet teremteni, a szükséges műszaki-technikai ellátásban biztonságot teremteni. [Heves meW«l l

Next

/
Thumbnails
Contents