MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1965. október 12. - 1966. április 26.
13. doboz 1965. 10. 12. – 1966. 04. 26. - 225. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1965. október 26. - Oldalszámok - 225. őe. 14. o.
A kollektív anyagi ösztönzésnek egyik formába az igazgatói alapból történő juttatás. Képzéséhez a fejkvótán kivül hozzájárul a hulladékértékesités és a nyereségrészesedés. Az igazgatói alapnak kb. 60 ^-a jutalmazási és 4o %-a jóléti keret* A jutalmazási keret általában /80 %-ban/ előre kitűzött feladatok teljesítésével nyer felhasználást, innen eszközlik a szoc, brigádok, a kiváló dolgozók jutalmazását, felhasználják a hulladékórtókesites ösztönzésére, nyugdijasok jutalmazására* stb. A jutalmazási keret zömét /kb. 60-80 %-át/ fizikai munkások anyagi ösztönzésére használják. A. vállalati átszervezések e területen némileg negatívan hatottak, miután neta egy esetben előfordul, hogy gyáregységeink az igazgatói alap végleges jóváhagyását a vállalati központtól nem év elején, hanem évközben kapják meg. Unnék következteben igen számottevőek a késői kitűzések néhány gyáregységnél. A A vállal atfe^le sztési alapn ak jelentősege megyénk ipari üzemeiben 9 viszonylag"Tcis"e1bb, mivel vállalatfejlesztési alapot csak az önálló vállalatok képezhetnek, a gyárak, gyáregységek alapját a vállalati központok kezelik, bejelentések alapján elógitik ki az igényeket. Ezt az» alapot felhasználják szociális és jóléti intézmények bővítésére, irodagépek, bútorok beszerzésére stb. A nyeres é grészesedé s 1957-ben bevezetett rendszere is szerves része az üzemi kollektíva anyagi ösztönzésének, s az ellenforradalom utáni években újszerűsége, ösztönző hatása hozzájárult az ipar gyorsütemű fejlődéséhez, kedvezően összekapcsolva a kollektív és egyéni anyagi érdekeltséget. A legtöbb üzemben helyesen veszik figyelembe a csökkentő /igazolatlan mulasztás, kötbér,•selejt, fegyelmi büntetés/ ós a növelő /törzsgárda/ tényezőket. Azon vállalatok, gyáregységek, amelyek mérleggel rendelkeznek évközben - a mérlegbeszámolókat követő - PB, üzemi tanács ós aktiva^ üléseken értékelik az elért eredményeket, s ekkor ismertetik a dolw gozókkal a nyereségrészesedés várható napjainak sz.-i.aat is. Bizonytalanság leginkább az I. és II. n. évi eredmények ismertetésénél jelentkezik, miután később - főként a II. félévben - hagyja jóvá a felügyeleti szerv a korrekciós tényezőket. Le kell szögezni, hogy a nyereségrészesedés az simult évek alatt veszített ösztönző hatásából, hatékonysága is csökkent t mert gyakorlati alkalmazása során - főként főhatóságok részerői, de helyileg is - igen sok hiöát követtünksel. Felvetődik az a prob-: léaa is, hogy mivel a nyereségrészesedésből származó rész a jövedelmen belül mindössze 4-5 ?&~ot képvisel, tehát nem számottevő, nem tekinthető komoly serkentő erőnek. Elvetni, megszüntetni a nyereségrészesedést nem volna helyes, mert gondos felhasználás, alkalmazás esetén nagy mértékben képes fokozni a vezetők felelősségét, a dolgozók jövedelméért, a vállalat, gyáregység eredményéért. Az ipari üzemekben az anyagi ösztönzés gyakorlati megvalósításában akkor tudunk leginkább előre lépni, ha az ösztönzés egész rendszerét, a vállalati jövedelmezőséget leginkább kifejező nyereség mutatószámának javítása szolgálatába állítjuk.
