MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1988. március 31. - 1988. december 22.

14. doboz 1988. 03. 31. – 1988. 12. 22. - 188. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1988. április 23. - Oldalszámok - 188. őe. 32. o.

- 32 Biztosíthatom a pártbizottságot és az alsóbb szintű pártszerveket, alapszervezeteket arról, hogy ezeknek a vitáknak a lényege, a javaslatok, ellenvélemények lényege eljut folyamatosan és eljutott eddig is a Központi Bizottság műhelyébe, ott dolgoznak vele és a holnapi nap folyamán a megyei pártbizottsági ülések végső állásfoglalásai elolvasása megkezdődik. Várhatóan a Politikai Bizottság a jövő héten illetve a május 3-i ülésén, a Központi Bizottság pedig a május 10-i ülésén fogja ezek alapján a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét véglegesíteni, beterjeszteni a pártértekezlet elé. A vitákban elhangzott vélemények szélsőségek között mozognak. Ezt itt a pártbizottság tagjai is tapasztalhatták a mai ülésen, elhangzottak vélemények, amelyek nem egészen azonos módon közelítik a kérdést. Juhász elvtárs űgy fogalmazott, hogy nehéz a felelősségrevonást érvényesíteni, Vasas elvtárs azt mondta, hogy enélkül nem múlhat el a pártértekezlet. Ezek közül a szélsőségek és az ilyen tipusu vélemények közül kell felelősen kiválasztani a Központi Bizottságnak azt a leginkább általánosítható nézetet, amely végül is bekerülhet a dokumentumba, és odaterjeszthető elfogadásra a pártértekezlet elé, holott biztosan tudjuk, hogy még a pártértekezleten is sok pró és kontra vélemény hangzik el. Ezt követően ezzel még lesz a Központi Bizottságnak, de magának a pártértekezletnek is dolga. A viták tartalmára - amely nagyon felelős és amely párton belül zajlik - rárakódnak olyan nézetek és vélemények is, amelyeket a párttagok maguk sem, de mint összegzést még kevésbé tudnak elfogadni. Társadalmunkban benne van a felelős és jobbító szándékú nézethalmaz mellett demagógia is, amely nem segíti munkánkat, zavarja a közhangulatot, zavarja a párttagok, pártonkívüliek gondolkodásmódját, rontja közérzetét, nem biztat cselekvésre, inkább azt a nézetet és magatartást erősíti fel, amelyről szó volt, nevezetesen, hogy várakozás jellemzi a társadalmat azért, hogy mi lesz a pártértekezleten, mi lesz utána, lesz-e változás, milyen irányban mozdulunk, stb. Bénítja a cselekvést, amely egyik legnagyobb gondunk, bajunk, ott is