MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1987. március 5. - 1987. december 11.

13. doboz 1987. 03. 05. – 1987. 12. 11. - 180. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1987. március 5. - Oldalszámok - 180. őe. 22. o.

- 22 Befejezésül elmondta: mindezen felsorolt gondok ellenére úgy érzi,hogy munkahelyemen a hatvani Városi Tanács Kórház-Rendelőintézetében tevékenykedő egészségügyi dolgozók megnyugtató módon végzik napi munkájukat, szem előtt tartva azt, hogy az egészségügyi dolgozók felelőssége a társadalomban igen nagy, s bíznak abban, hogy ha a betegekkel szemben megfelelő bánásmódot tanúsítanak, hittel és szeretettel végzik munkájukat, akkor kedvezőbb kép alakul ki az egészségügyi dolgozókról és nem fog elmaradni a társadalom megbecsülése sem. Fábriné Dobai Ilona elvtársnő: bevezetőjében elmondta, a szakszervezetek megyei szervei jelentős politikai feladatuknak tekintették és tekintik az egészségügyi ellátásról és fejlesztéséről szóló politikai bizottsági és a megyei párt-végrehajtóbizottsági határozat végrehajtásának sajátos eszközökkel való segítését. így a szakszervezeti testületek foglalkoztak: a megye üzemegészségügyi helyzetével, a felnöttvédelmi szociális gondozással, az időskorúak életkörülményeivel, a megváltozott munkaképességű dolgozók rehabilitációjával, vállalati, szövetkezeti munkahelyi körülményekkel, üzemi balesetek, foglalkozási megbetegedésekkel, általános és középfokú oktatási intézmények egészségügyi ellátásával, a tapasztalatokat, javaslatokat illetékes szervek felé továbbították, amelyek a döntésekben realizálódtak . A jelentés azon részéhez kapcsolódott, amelyik az üzemegészségügy és rehabilitációval foglalkozik. Ezt azért is teszi, mert bár jelentős fejlesztések voltak az egészségügyi, ezen belül az üzemegészségügyi szolgálat kifejlesztése terén is, a szakszervezeti mozgalom tapasztalatai alapján nem lehetünk elégedettek. A jelentés úgy fogalmaz: "az üzemegészségügyi hálózat kiépítése az ipari üzemekben megtörtént, teljessé vált." Elmondta: valóban a 300 főn felüli üzemek többségében van fő- vagy részfoglalkozású üzemorvos és az évek során számuk folyamatosan nőtt, de a korábbi tapasztalatok és ebben az időszakban több mint 70 vállalatnál történt tájékozódás alapján, ezen belül rendkívül differenciált a kép, amire egy-két példát e testület előtt is felvetett. nr~—• 1