MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1985. szeptember 19. - 1986. november 24.

12. doboz 1985. 09. 19. – 1986. 11. 24. - 176. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1986. június 25. - Oldalszámok - 176. őe. 13. o.

- 13 Az 1985-ben kiadott "Irányelvek" a pártfegyelmi munkához útmutatót a taggyűlésen feldolgoztuk és a pozitiv változtatásokat tagságunk elismerően fogadta. Annál is inkább, mert a mi alapszervezetünk vezetősége a figyelmeztető beszélgetéseket már ezt megelőzően is alkalmazta, eredménnyel. A másik változás, mely kedvező fogadtatásra talált az, hogy tovább nőtt az alapszervezetek hatásköre. Az elmúlt ciklusban volt olyan párttagunk, aki olyan vétséget követett el, amelyért a régi útmutató szerint "kizárás" pártbüntetést alkalmazhatott csak az alapszervezet. A párttagság taggyűlésen érdemesnek tartotta ezt a párttagok arra, hogy hibáját párton belül tehesse jóvá. Glyan határozat született, hogy a párttagot kizárjuk, de a megyei párt-vb-től visszavételét is kérjük. Ezt a formai dolgot az uj irányelv helyesen megszüntette és ezáltal a végső döntést az alapszervezet mondhatja ki, vagyis megvalósulhat az, hogy azok dönthetnek a párttag sorsáról, akik a legjobban ismerik. Napjaink gazdasági élete egy ellentmondásos helyzetet szült a kereskedelemben, melyre szeretném a pártbizottság figyelmét - a pártfegyelem kapcsán felhivni - mondotta. Pár évvel ezelőtt az uj üzemelési formákkal a jogszabály az áruellátást és a kereskedelmi dolgozók jövedelmét kivánta javitani. Az elért életszínvonal megtartásáért való küzdelem minden egyes dolgozót plusz jövedelem szerzésére ösztönöz, mely a fenti esetekben a pártfegyelmet is sérti. Az elmúlt időszakban emiatt több párttag került összeütközésbe a párt normáival. Egy részük nem tudja, illetve nem is akarja összeegyeztetni egyéni érdekeit a közösségével. Számukra a pártrendezvényekről való távolmaradás hivatkozási alap az uj üzemelési formára. Szélsőséges esetekben a párttól is elfordultak és kiléptek. Tapasztalataink viszont azt is mutatják, hogy vannak olyanok is, akik továbbra is tisztességgel végzik a pártfeladatokat. Ezért az előbbiek magatartását nem tudjuk elfogadni. Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldása napjaink gondja, mert mindkettőt fontosnak tartjuk, a gazdasági munkát és a pártéletben való részvéelt is. Véleményem szerint hosszabb távon megoldást ebben az esetben az eredményezne, ha a fő munkaidőben szerzett jövedelmek biztosítanák az élet-