MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1982. április 1. - 1983. október 26.
10. doboz 1982. 04. 01. – 1983. 10. 26. - 154. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1982. június 24. - Oldalszámok - 154. őe. 4. o.
- 4 Amit szeretne elmondani, az a KB határozatának egy nagyon lényeges mondatához kapcsolódik: "el kell érni, hogy a nagyüzemek többet nyújtsanak munkásaiknak, mint a kisüzemek és vonzóak legyenek a munkások^számára". Az a tapasztalata, hogy az általa ismert ipari üzemekben náluk is - igen nagy erőfeszítéseket tesznek és eredményes munkát végeznek a munkások lakáshelyzeténekjavitásáért, magas szinvonalon széleskörűen biztosítják a legkülönbözőbb szociális, egészségügyi, kulturális ellátottságot, tervszerűen gondoskodnak dolgozóik általános műveltségének, szakmai tudásának gyarapításáról, igen nagy erőfeszítéseket tesznek az egyre gyakrabban szükségessé való szakmai átképzések megvalósításáért. Mindezek biztositása az anyagi, technikai, szellemi javak tervszerű igénybevételét jelenti és állandó figyelmet, nagy- « fokú humanitást igényel a vállalatok vezetőitől. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ezekben a témákban a nagyüzemek lényegesen többet nyújtanak a munkásoknak, mint a kisüzemek. Viszont a nagyüzemekben a : bonyolultabb technológia magasabb szakmai műveltséget, legtöbb helyen váltómüszakos munkarendet, nehezebb munkakörülményeket és ezzel együtt szigorúbb munkafegyelmet igényel - melyekből a népgazdaság egynsulyát nagymértékben befolyásoló ipari nagyüzemek nem engednek. Ezek a magasabb követelmények és nem utolsósorban a bér és jövedelem gazdálkodás korlátai azok, amelyek miatt nem megnyugtató a nagyüzemek szakmunkás utánpótlása, munkaerővonzása, ahogy ezt a jelentés is megfogalmazza. Tény, hogy a vállalatoknak is van adóssága, ami a bérek differenciálását és az ösztönzőbb jövedelem gazdálkodást illeti, de ma már sokkal nagyobb nehézséget okoz az az objektiv helyzet, hogy még mindig nem differenciált és kellő mértékű a nagyüzemek részére központilag biztositott béremelés. Azt ma már mindenki elfogadja és igy tartja helyesnek, hogy csak az osztható el, amit megtermeltünk, de ugyanúgy ahogy egy vállalati eredményhez sem egyforma munkával járul hozzá valamennyi dolgozó, és követelmény, hogy ez fejeződjön ki a bérekben, akkor nehezen^fogadható el az, hogy a népgazdasági eredményeket differenciáltan gyarapító kis és nagyvállalatok munkájának megítélésében, anyagi ösztönzésében ez nem mutatkozik. Ha. a jelenlegi helyzet nem változik, akkor hosszú időre tudomásul kell vennünk azt, a már most is sajnálatos tényt, hogy a nagyipariüzemek által kiképzett, lakáshoz juttatott munkások egyre nagyobb létszáma keres és talál jobban jövedelmező kisebb követelményeket támasztó munkahelyet magának. Nem kivétel ez alól a munkásifjuság sem. A jelentés is leirja, hogy körükben még nagyobb a fluktuáció. Hozzáteszi még azt is, hogy őket nem köti a kollektíváért, az üzemért érzett felelősség, aminek az ellenkezőjére viszont szép és megható példák sokaságát tapasztalni az idősebb munkások között. IWRMnM Lwé Bár
