MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1978. március 30. - 1979. december 14.

8. doboz 1978. 03. 30. – 1979. 12. 14. - 135. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1979. július 16. - Oldalszámok - 135. őe. 7. o.

- 7 Az árkérdésekről, az életszínvonallal összefüggő kérdésekről szólva azokat a megfogalmazásokat emiitette, amiket 25-30 évvel ezelőtt hallottunk és tanultunk a témával kapcsolatban: nevezetesen: a szocializmusban az életszínvonal rendszeres emelkedésének fő útja a rendszeres árleszállítások útja, abban az összefüggésben, hogy ha nagyobb a széria, a tömegtermelés, stb. akkor olcsóbbak lesznek az előállított termelői, ffiogyasztási cikkek. Lehetséges, hogy valamikor igy lesz, de mostanában ez a megállapítás az életben nem realizálódik. Van tömegtermelés, mégis tapasztaljuk, hogy egészében véve az árak emelkedő tendenciát mutatnak, így van ez most, amikor a fogyasztói árakat mintegy 9 /ó-kai fel kell emelni a jelenlegi árszínvonalhoz képest. Azt is szoktuk mondani, hogy a szocializmus átmeneti társadalom a kapitalizmusból a kommunismusba. Az is jellemző rá, hogy ^árutermelés folyik, ha pedig ez van, az áraknak megfelelő szerepe is van a gazdálkodásban, a gazdasági életben. Ezek olyan tények, amelyekről beszélni kell, ezen árakat a szocializmusban szociálist céljaink szolgálatába kell állitani. Ha nem ezt tesszük, a gazdasági törvények objektivitása következtében visszaüt, politikai problémákat okoz a társadalomnak. Vaskó elvtárs emiitette, hogy 3o éve állapitottuk meg, illetve emeltük fel a fogyasztói árakat. A fogyasztói árak megállapítása politikai okoknál fogva történt ugy, ahogy történt. Ezt a gyakorlatot nem lehet tovább folytatni, hogy jelentősen elszakadjon a termelői ár a fogyasztói ártól. Tisztán közgazdasági megfontolás alapján az lenne a legcélszerűbb megoldás, hogy a fogyasztói árak néhány százalékkal haladják meg a termelői árakat.. Most valamit közeledünk ehhez az eddigi és mostani áremeléssel, de még nem tartunk a munka végén. Arról is volt szó a beszámolóban, hogy jelenleg a fogyasztói árak bizonyos értelemben pocsékolásra, nem takarékosságra ösztönöznek. Vaskó elvtárs a kenyeret emiitette. Közgazdászok számitását emiitette Korom elvtárs ezzel kapcsolatban: loo ezer vagon kenyeret vásárolunk egy esztendő alatt. Vannak olyan számitások, bogy ebből 15 ezer vagon pocsékra megy. Óriási mennyiség. Valamikor a villamosenergia kérdésében bevezettük a tarifa rendszert, amely nem a takarékos^gra, hanem túlfogyasztásra ösztönzött, mert minél többet fogyasztott falaki, annál kevesebbet kellett fizetnie. Ilyen és hasonló dolgokat fenntartani nem lehet, változtatni kell rajta. A reális árak felé haladunk tehát. Ez hosszú folyamat, ugyanakkor meg kell őrizni és szilárdítani az életszínvonal területén eddig elért eredményeinket. Ha tisztán közgazdasági oldalról közelítenénk a kérdéseket és nem lennénk figyelemmel társadalompolitikai, életszinvonalpolitikai, szociálpolitikai összefüggésekre, akkor súlyos hibát vétenénk. Ez adja egyébként az egész dolog nehézségét. Mikor és milyen módon jutunk a reális árakhoz? Ez folyamat, de a KB ugy véli, hogy ezt a folyamatot nem ugy kell folytatni a jövőben, hogy összeszedni és 3 vagy 5 évenként hozzányúlni. Hozzá kell szokni mindannyiunknak, hogy folyamatosan, közelitve a reális árhoz, rendezésre kerülnek bizonyos fogyasztási cikkek árai, de megfontoltan és meggondoltan.