MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1978. március 30. - 1979. december 14.
8. doboz 1978. 03. 30. – 1979. 12. 14. - 133. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1978. december 19. - Oldalszámok - 133. őe. 88. o.
- 5 és minősége indokolná a mi tevékenységünkben is az ilyen jellegű előrelépést. E tefkintetben többet kellene tenni az illetékes külkereskedelmi vállalatoknak, az ilyen irányú kooperációt kialakítására nagyobb lehetőséget adni. Végül szabad legyen szólni egy olyan tényezőről, amely alapvetően meghatározza az export, de különösen a tőkés export alakulását. Ez a tényező a minőség. E tekintetben alapvető szemléletváltoztatásra van szükség. Az eddigi gyakorlatnál komolyabban kell venni a termékek minősitésére vonatkozó szabványt. Különösen gondot okoz ez a tartósitó üzemekben. Még a melegen előállitott konzervipari ter mék esetében sem lehet romlóhibás áruból tőkés exportra készterméket előállitani, illetve ezt eladni. Esetleg belföldön vagy olyan egyéb piacokon, ami ugy vállalati, mint népgazdasági szinten ráfizetéses. De különösen vonatkozik ez a gyorsfagyasztott termékekre. A tartósitás többségében nem tudja eltüntetni a feldolgozásra kerülő termék minőségi hibáit, sőt a hibákat is tartósitja. Az ilyen terméket, még ha fogyasztásra alkalmas is exportra, különösen tőkés piacon eladni nem lehet. Legalább addig el kellene jutnunk, hogy az olyan termékek, amit az áru előállitó vagy értékesitő maga sem vásárolna szivesen vissza, vagy talán még ha ellenérték nélkül kapná akkor sem engedné a családjának elfogyasztani, legalább az ilyen áruk ne kerülnének bele az első osztályú termékbe. Nem az olyan áruelőkészitésre gondolok, amit esetleg az idevonatkozó szabvány alapján lehet csupán megrajzolni. De arra igen, hogy a romlóhibás és éretlen áru ne kerüljön az első osztályú áru közé. A jobb minőség előállitása érdekében javaslom, hogy a mennyiségi szemléleten változtassunk. Átgondoltabban kell a zöldség- és gyümölcs méreteit megválasztanunk, különösen azoknál a termékeknél, amelynek a betakaritását gépesiteni nem lehet. Az az üzem, amely elsősorban kizárólag csak méretben és mennyiségben gondolkodik, dupla területtel kivánja a többletjövedelmet megoldani és ahhoz munkaerő fedezet nincs, eredményei csak romolhatnak, ugyanis képteler lesz az árut megfelelő időben és minőségben betakaritani. A bogyós gyümölcsöknél elsősorban a háztáji gazdaságokban ós a szakszövetkezetekben látok nagyobb fejlesztésre lehetőséget. A piros bogyósok termesztésének gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében javaslom a megyei pártbizottságnak, tegyen javaslatot az illetékes szervek felé arra, hogy az állami támogatást bogyósok telepitése esetén az eddigi 3 hektárral szemben 3-400 négyszögölre is terjesszék ki, még a házi kertekben is, amennyiben a telepitő arra hosszutávu szerződést köt valamely felvásárló vagy feldolgozó vállalattal. Ezt azért javaslom, mivel a kistermelők támogatása ugy az állattenyésztésben, mint a primőr zöldségtermesztésben eredménnyel járt. Ugy érzem, hogy a bogyósok termesztésének gyorsabb ütemű előrelépése elsősorban igy biztositható, mivel aimezőgazdasági üzemekben az élő munkaerő gyors ütemű csökkenése az üzemi bogyós telepitéseket kevésbé teszi lehetővé. Hozzászólásomban röviden arra próbáltam rávilágitani, hogy a piros bogyós gyümölcsök termesztése tekintetében hogyan tudnánk eleget tenni az V. ötéves terv megyei feladatainak, amellyel egyben hozzájárulnánk a tőkés export növeléséhez is. ' ' ' ' r ~gyei |