MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1978. március 30. - 1979. december 14.
8. doboz 1978. 03. 30. – 1979. 12. 14. - 128. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1978. március 30. - Oldalszámok - 128. őe. 17. o.
- 17 Mondhatja valaki, hogy jön ez a mezőgazdasághoz? Ha igaz, hogy a mezőgazdaság kérdése össz-népgazdasági kérdés, politikánk lényegét érintő alapkérdésekkel függ össze, akkor az e kérdésben lévő bizonytalanság, határozatlanság társadalmi veszélyeket is rejt magában. Ha ebben a kérdésben a párt állásfoglalása egyértelmű, világos, akkor a népi-nemzeti egység szolgálatában, annak védelmében és erősítésében sokat tudunk tenni és ezzel az ország nemzetközi tekintélyériek is jó szolgálatot teszüok. A nemzetközi presztízshez sok minden tartozik: az ország fizetőképessége, export-import aránya, megfelelő hitelállomány, a politika állásfoglalásai világosak, egyértelműek legyenek. És ebből megint le lehet vonni a következtetést a mezőgazdaság és élelmiszeripar kérdéseihez is. Ha perspektívában biztató stratégiai állásfoglalásra jutunk a mezőgazdasági-élelmiszeripari kérdésekben, ez a társadalmi stabilitás, az ország nemzetközi tekintélyének is hasznára van. Nem egyszerű dolog egy ágazatot sajátos módon tárgyalni, még ha megfelelően tudjuk is kapcsolni. Doggal merül fel a kérdés,hogy vajon a magyar gazdaságban, társadalomban megfelelően kezeljük-e a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ügyét. Véleménye szerint megvan a kellő súlya a párt politikájában, gazdaságpolitikájában, éves, ötéves és hosszabb távú terveiben akkor is, ha időről időre túlságosan nem buzognak egyes ágazatok fejlesztésére irányuló erőforrások. Most az a nagy gond van előttünk, hogy ebben a szituációban erőforrásainkat hogyan osszuk el, hogy a fejlődést biztositsuk. Nem akarta lebecsülni a mozgalmak eredményét, hogy Magyarországon teljes a foglalkoztatottság. Magyarország valóban a létbiztonság országa. A marxisták ugy értékelik,, hogy minden érték forrása a munka. Arra törekszünk, hogy a munkaerőt minél teljesebben vonjuk be a társadalmi termelés folyamataiba, ezt a magunk módján teljesítettük. Sokat lehet hallani, hogy kevés a munkaerő. Akkor is munkaerőhiánnyal érvelünk, amikor ez sántit. Hozzátehető ehhez, hogy könnyen mozgósítható pótlólagos kapacitások nincsenek, s túlságosan sok felesleges energiahodozóval sem rendelkezünk. Itt hallottuk azt is, hogy kevés a föld. Felmerül a közgazdasági kérdés, mindent bevontunk a termelésbe, de jól osztottuh-e el. A lekötött erőforrások megoszlása összhangban van-e társadalmi, gazdasági céljainkkal. Lehet válaszolni, hogy nincs összhangban. De ezt azt jelenti, hogy valahonnan el kell vonni erőforrást, hogy másutt fel tudják használni. Ugy fogalmazunk, hogy a gazdaságfejlesztés intenziv szakaszába léptünk. Akár melyik ágazat ügyéről tanácskozunk, mindenütt azt hallani,hogy kevés az erőforrás, a fejlesztési alap, a munkaerő stb. Ezért sajnos meg kell békülni azzal, hogy a gazdaságban prioritások, sorrendiségek vannak, a politikában is. Van olyan is, hogy egy kérdést megidunk, és ez ujabb aránytalanságot hoz létre. De ebben semmi dráma nincs. A kommunistáknak reálisan kell tudni kalkulálni, mikor mennyi erőforrással rendelkeznek, mit tudnak pótlólag bevonni más országok erőforrásaiból. níévsTőíegY 8 ' I 1 Levéltár J
