MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának ülései (22.2.) 1976. január 8. - 1977. december 14.
7. doboz 1976. 01. 08. – 1977. 12. 14. - 118. őrzési egység: Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve 1976. február 26. - Oldalszámok - 118. őe. 5. o.
- 5 Szorosan kapcsolódnak egymáshoz a határozatok és ezért napirenden kell tartani, hogy megfelelően valósuljanak meg. Ne legyen egy pártszervezetben sem olyan, hogy kizárólag csak a nőfelelősre háritják a problémákat, a határozatot csak megfelelő koordinálással lehet megvalósítani. Vállalatuknál megtalálták arra a lehetőséget, hogy szakmailag, politikailag képezhessék magukat a nők, mégis nehezebb a résztvevőket biztosítani, ugy érzi, hogy ez nemcsak a Dohánygyárnál van igy, hanem máshol is, A tömegszervezetek fordítsanak nagyobb gondot a nevelő munkára, akkor biztosan nőni fog a nők aktivitása, és aki arra érdemes, alkalmas, kerüljön vezető beosztásba. A jelentést, a Virág elvtárs szóbeli kiegészítését maga részéről jónak tartja, és elfogadásra javasolja. Farkas Sándor elvtárs hozzászólásában a megyei pártbizottság által elkészített jelentéssel és a Virág elvtárs szóbeli kiegészítésével egyetért, a hozott határozat hatékonyabb végrehajtását szeretné elősegíteni. Olyan témáról kivan szólni, mint a nők egyenjogúságáért folytatott tevékenység tapasztalatai Heves megyében. Két dolog inditja erre, az egyik: hangsúlyozni annak az elvnek minden kommunista számára kötelező érvényességét, hogy a női egyenjogúság a szocialista társadalom építésének elválaszthatatlan része. E nagy kérdésnek csak jelentéktelennek tűnő megnyilvánulása lehet, hogy a különböző tanácskozásokon a nőpolitikát melyik nemhez tartozók teszik inkább szóvá, a férfiak-e, vagy a nők. Ugy véli, hogy mégis azt a nézetet helyes erősíteni, hogy a nőaktivisták, a nőket érintő kérdések mellett fokozottabban vegyenek részt az összdolgozókat foglalkoztató kérdések számontartásában és megoldásában, a férfi vezetők munkájában pedig nagyobb szerepet kell, hogy kapjanak a dolgozó nők helyzetével, érdekeivel, szakmai-politikai fejlődésükkel összefüggő kérdések. Másik inditék, ami felszólalásra ösztönözte, már gyakorlatiasabb. Néhány olyan konkrét kérdés megoldásának kér több figyelmet, amelyek egységesebb felfogást és főleg határozottabb, egységesebb cselekvést követelnek valamennyiüktől. Elmondja, hogy társadalmunk nemcsak a nők egyenjogúságának anyagi alapját teremtette meg azzal, hogy széles munkaalkalmat biztosított a nők számára is, hanem a gyermekintézmény hálózat fejlesztésével, különböző szociálpolitikai intézkedésekkel lehetővé tette, hogy az anyai hivatás teljesítése és a munkavállalás a dolgozó nők többségénél ne kerüljön szembe egymással. Nemcsak a gazdasági építőmunkában lettek nélkülözhetetlenek és egyenrangú munkatársak a dolgozó nők, hanem a közösségért folytatott társadalmi-politikai tevékenységben is. Ezt mutatja pl., hogy a szakszervezet területén az ossz választott tisztségviselőknek ^5,^- $-a nő. Felsorolja, hogy a választott testületekben a nők aránya az alábbi adatoknak megfelelően alakult a választások során: Szakszervezeti tanácsok 1971-ben: 30,7 $-ről 1975-re 36,8 $-ra, SzB-ok « 3^,8 $-ról • 39,9 %-ra, l Heves meg¥*M
