MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1988. április. 20.

741. ő. e. (41. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1988. IV. 20. - Napirend: - 1. Javaslat az MSZMP országos értekezlete elé kerülő állásfoglalás tervezet véleményezésére. - 2. Jelentés a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda feladatainak végrehajtásáról, javaslat a további feladatokra. - 3. Javaslat a városi pártbizottság, a fegyelmi bizottság és a pártbizottság munkabizottságai 1988. évi munkatervére. - 4. Személyi ügyek. - 5. Különfélék.

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VÁROSI BIZOTTSÁGA EGER Szigorúan bizalmas! Egor, 1988. április 12. Készült: l+?0 pld-ban/Vné V/PD/5- /1988. JELENTÉS a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda feladataink végrehajtásáról, javaslat a további feladatokra Gazdaságpolitikai agitációs és propaganda munkánk alapját az MSZMP XIII. kongresszusának határozata, a VII. ötéves terv gazdaságpolitikai feladatai, valamint a KB 1986. november 20-i, és 1987. július 2-i határozata, a gazdasági- társadalmi kibontakozási programjának megértetése, elfogadása képezik. A pártmunkának e területén sok és sokféle jelenség, tapasztalat, eredmények, elmaradások egyaránt jelen vannak. A gazdaságpolitikaiagitációs és propaganda munka eredményei, hiányosságai a termelésben, a gazdálkodásban is mérhetők, és következtetni lehet a munka hatékonyságára a különféle megnyilatkozásbeli jellemzőkből, véleményekből is. Mindkét tényezőt illetően rendkivül vegyes a helyzet, differenciált a kép területünkön. Egyaránt létezik a nehézségeinket lebecsülő felfogás, a "majd csak lesz valahogy" szemlélet, de jelen van /elterjedtebb/ a pesszimisztikus alaphangulat is, amely az eredményekre nincs tekintettel, és mindenben válságjelenségeket fedez fel, mindent ami az országban és a gazdaságban fellelhető sommásan elitéi, rossznak tart. Mindezeket abban lehet összegezni, ami az agátiáció és a tájékoztatás nagy sikere is: a párttagság ós a lakosság többsége érti, és elfogadja a kibontakozási programot, egyetértéssel, sőt szimpátiával kíséri a kormányzati intézkedéseket, jónak minősiti a parlamenti munkát ós döntéseket az utóbbi időben. Ugyanakkor mindezek "aprópénzre-váltását", a mindennapokban a lakosság nagy része vitatja és kedvezőtlennek minősíti, illetve azt vetik fel, hogy a gazdaságirányítás máshonnan szerezzen forrásokat, ne érintse /az egyébként helyeselt döntés/ a "saját helyzetemet, az én életszínvonalamat".