MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1983. február. 23.

645. ő. e. (32. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1983. II. 23. - Napirend: - 1. Személyi kérdések: párttagfelvételi kérelmek; pártfegyelmi előterjesztések; javaslat párttitkári funkcióba történő megválasztásra az Eger 1. sz. Postahivatalnál (Suszter Mária). - 2. Jelentés a párt káderpolitikai elveinek érvényesüléséről, az állomány politikai, erkölcsi, fegyelmi helyzetének alakulásáról az Egri Városi-Járási Rendőrkapitányságon. - 3. Tájékoztató az ötnapos tanítási és munkahét bevezetésének tapasztalatairól Eger város nevelési és oktatási intézményeiben. - 4. Különfélék: javaslat a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára készített emlékmű visszaállítására.

A BM.-nél tett vizsgálódásaink során be kellett tekintenünk olyan anyagokba, amelyekből meggyőződhettünk arról, hogy a kádermunka nem a legjobb, de a fegyelmi helyzet sem. Nem sikerült a káder és személyzeti munka vonatkozásában előbbre lépniük. Nincs minden rendben a pártvezetőség munkájában sem, itt is látok hiányosságot, a pártszervezetek foglalkoznak a párttagok ügyeivelj de nem a tiszti állomány ügyével. A tisztikarnál nem volt olyan mértékű a felelősségrevonás, mint a kisebb beosztású rendőröknél, nem egyforma mércével mérnek. Nincs arányban a fenyités a dicsérettel. Farkas József elvtárs: Ilyen kép után 2-3 évet nem lehet várni, hogy a káderkérdés megoldódjon. A jelentés megfelelő mértékben foglalkozik a KlSZ-munkávai, látják a gondokat is, de azt is, mivel tudnak segiteni. Népszerűek a BM. táborok, tekintélyük van ezeknek a rendezvényeknek, sok segitséget kapunk az itteni KISZ-szervezettől. A káderutánpótlásban, a pálya felé való irányításban többet kellene tennünk nekünk is a közép- és főiskola vonatkozásában is. Van érdeklődés a KISZ-tagság körében az idegen nyelv tanulás iránt, azt kérjük, hogy támogassák ebben a fiatalokat. Pálinkás Ferenc elvtárs: Nem viszünk el létszámot a városi kapitányságtól, az igazság az, hogy nem voltunk felkészülve a nemzedékváltásra. Elszaporodtak a hivatali visszaélések, arra a következtetésre jutottunk, hogy nem szabad egyforma mércével mérni, sokkal nagyobb hiba^ ha a parancsnoki karból vét valaki

? ez romíolólag hat a kisrendorökre is. A rendőrnek ugy kell intézkedni, hogy nem éreztetheti, hogy különös joggal van felruházva és az állampolgárokat nem érheti séerelem. A kisrendőrök részéről hozzá nem értés jelentkezikaz intézkedésekben, és az állampolgárok is bátrabban jelentenek fel rendőröket a katonai ügyészséghez. A fásultság kérdése általában olyan személyeknél jelentkezik, akik tul értékelik önmagukat, nem kapják meg azt a beosztást, amit kinéz tek maguknak, ez olyan embereknél jelentkezik, akik felett eltelt az idő és akarnak, de már nem tudnak teljesíteni. A kádermunkát nem a városi-járási rendőrkapitányság csinálja egyedül, hatásköri kérdések vannak, első számú káderes a kapitány. Az önálló káderelőadó nem oldja meg a problémát, adminisztrációs segitséget nyújt, a függetlenséget nem befolyásolja. A körzeti megbizottak lakáskérdését a megyei tanács messzmenően támogatja. A segélyhivó telefonok felszerélését sem tudtuk volna megoldani az ő segitségük nélkül. Nagyon önkritikus a jelentés, utal arra, hogy a problémákat hogyan akarjuk kiküszöbölni, arra nincs okunk - véleményem szerint - hogy pánikba essünk. Vannak pozitiv tendenciák is: megszűnt az állandó létszámhiány, minőségében is sokat változott az állomány, érettségivel rendelkező fiatalokat veszünk fel és meg is maradnak nálunk.