MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1981. szeptember. 9.

606. ő. e. (29. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1981. IX. 9. - Napirend: - 1. Személyi kérdések: párttagfelvételi kérelmek; előterjesztés felelősség megállapítására és pártfegyelmi büntetés kiszabására (dr. Csapó István); javaslat Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetés adományozására (dr. Csicsai József); előterjesztés kormánykitüntetéssel kapcsolatos állásfoglalásra (Oláh György); javaslat a városi pártbizottság fegyelmi bizottsága tagjára (Juhász Ferenc); javaslat munkásőrségből való kizárásra. - 2. Jelentés a szakmunkás- és szakközépiskolai tanulók munkára nevelés[ének] tapasztalatairól, javaslat a további feladatokra.

2. Jelentés a szakmunkáé- és szakközépiskolai tanulók munkára neveles tapasztalatairól, .javaslat a további feladatokra. Dr. Vasas Joachim elvtárs megtett szóbeli kiegészítését. Kérdést tettek fel: Kalina István, Bede Sándorné, Fejes István, Szarvas Aladárné, Szűcs Józsefné, Demeter Pál, dr. Nagy Sándor, Schmidt Rezső elvtársak. A feltett kérdésekre: Dr. Vasas Joachim, Kameniczky Antal, Pálfy István, Mongyi Ferenc, Demeter Pál elvtársak válaszoltak. Kameniczky Antal elvtárs; Országosan vita folyik arról, hogry a 14 éves gyermek megérett-e arra, hogy szakmát, pályát válasszon. A pszichológusok egyértelműen kimondják, hogy 14 éves gyermek erre a döntésre még nem érett. Ha a szülő anyagi lehetőségei megvannak, akkor középiskolába irjátja a gyermekét, ha onnan kibukik akkor is rá ér szakmunkásképzőbe járni. Vitatkozunk azon is, hogy melyik a legolcsóbb iskola, azt kell mondanom, hogy a gimnázium, mert csak tábla és kréta kell. Vannak 50fős osztályok, hogyan lehet ennyi gyerekkel hatékonyan foglalkozik, hogy lehet is az oktatás hatékonyságát felmérni. A SZOT-nak és a Vasas Szakszervezetnek is me^r kellene nézni ezt a témát, hogy a szakmunkásképzőbe való jelentkezés, ne a jelentkezés végére kerüljön. Nem a pályaválasztási tanácsadó dolga, hogy ezeket a problémákat megoldja. Az iskoláknak szerveznek a vállalatok szakköröket, megnéztem, hogy ezekből a gyerekekből hányan választották a szakmát, nem választotta senki, mi a hiba? Ezeket a kérdéseket fentről nem rendezik, mi ebben nem tudunk csodákat tenni. A tanműhelyekben maximálisan jók a feltételek, az üzembekben ez nincs meg. Mi elsősorban nem a nagy vállalatokra gondoltunk, itt nincs baj, csak az építőiparban van a gond. Visszaesés tapasztalható, akkor araikor a tanulók kikerülnek az üzembe, mert nem tud teljesítményben dolgozni és akkor a szakmunkás nem engedi dolgozni. A divatos szakmák, ebbe nemceak a vállalatok, hanem a kisiparosok is belejátszanak. Egy autószerelő kisiparos egy tanuló után 10 %-ék adókedvezményt kap, ha már felszabadul, foglalkoztatja, akkor 20 %-kot kell fizetni. Túlképzés nincs, mivel más területre helyezkednek el. A szakoktatók képzése: vannak akiket a vállalat fizet, ez az összes foglalkoztatottak 60 %-a. Vannak olyan oktatók, akik csak 8 altalános iskolai végzettséggel rendelkeznek, nincs meg a megfelelő képesítésük, fizetésük ,olyan magas, hogy az intézmény képtelen átvenni őket /TANÉP/. Erkölcsi, politikai kérdés, hogy ugy készítsük fel a tanulókat, hogy a munkájukból meg tudjanak élni.