MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1975. szeptember. 17.
449. ő. e. (17. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1975. IX. 17. - Napirend: - 1. Személyi kérdések: párttagfelvételi kérelmek. - 2. A MEZŐGÉP jelentése a gyártmányszerkezet korszerűsítéséről, a termelés gazdaságossága növelésének tapasztalatairól. - 3. A Heves Megyei Tanács Kórháza pártvezetőségének jelentése a párttagság eszmei-politikai helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. - 4. Javaslat az érvényüket vesztett határozatok selejtezésére. - 5. Egyebek: a felsőtárkányi pártvezetőségi titkár felmentése, utódjának jelölése (Kapuvári Dezső).
munka megvalósítását segitik. Ezen pártnapokon különösen az egészségügyi törvény, a szooialista egészségügy fontos feladatainak ismertetése kerül napirendre. IV. Eszmei x _£olitikai_mun Eddig is és a jövőben is azt tekintjük fő feladatunknak, hogy segítsük elő az egészségügyi dolgozók körében a párt befolyását a gyakorlati munkában és a kispolgári nézetek befolyásának csökkentését. Ismeretes, hogy az egészségügy területén orvosok, középkádérek magatartása a szocialista követelményeknek megfelelően fejlődik, azonban még nem mentesek teljesen egyes kispolgári nézetektől, megnyilvánulásoktól. Minden iparkodásunk ellenére találhatók még oly nézetek, amelyek ellen küzdenünk kell a mindennapi gyakorlati munkában. Általunk is ismert, de a közvélemény előtt sem titok, hogy előfordul nak esetek, amelyek főleg a kényelmességet és az anyagiasságot bizonyít ják. Az egyéni kényelmi kérdések megmutatkoznak több formában is a gyakorlatban. Ilyenek: a szoros munkakörhöz való ragaszkodás. Ez abban nyilvánul meg, hogy egyes dolgozók munkájukban el akarják határolni magukat a közös munkáktól, a felelősség vállalástól. A közös munka, a közös felelősség vállalása és annak tudata fokozottabb eszmei munkát követel tőlünk. A kényelem másik megnyilvánulása a csak' egy műszak vállalás kérdése. Elismerik a többműszak szükségességét f mert ez elengedhetetlen, de azt csinálja más, vagy mások. Az anyagiasságot is fellelhetjük több esetben is. Ilyenkor a dolgozók maguk munkáját más hasonló beosztású dolgozók munkájához hasonlítják és egyenlő bért kérnek, de nem az egyenlő munka alapján» Ez az un* "egyenlősdi" kérdése többször okoz problémát. Sokszor nehéz bizonyítani, hogy nem a munkakör azonositja a béreket, hanem a munka elvégzésének minősége az, amely azonos beosztásoknál külön bözik és ennek munkabérben is me% kell mutatkozni. A dolgozók tud ják, hogy vannak jól, közepesen es gyengén dolgozók, de a vezetők is^tudják, Még is a bérdifferenciálasnál a vezető nehéz helyzet előtt áll, mert néha kispolgári módon és elvtelenül is szolidárisak a dolgozók egymás iránt. Az anyagiasságnak szintén megnyilvánulási formája még: "ha nem kapok béremelést, más vállalatnál magasabb bérrel alkalmaznak". Ezt'a gyakorlatban néhányszor tapasztaljuk és főleg olyan munkaköröknél., amelyekben nem szakképzett egészségügyi dolgozókat foglalkoztat un 1 ' Vagy éppen olyan szakmával rendelkeznek, melyeket az iparban jobban dotálnak. Emiatt az egészségügyi dolgozók bérfejlesztése inkább a központi intézkedések függvénye, mig az állami vezetésnek a párt és szakszervezetnek inkább a nem egészségügyi szakképesítésű dolgozó bérügyeivel kell foglalkozni és ilyen módon a rendelkezésünkre álló béremelések a nem egészségügyi szakképééitésüek fizetési szalagjait kerül.
