MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1964. április. 17.

160. ő. e. (6. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1964. IV. 17. - Napirend: - 1. Beszámoló a hivatali pártszervezetek munkájáról. - 2. Jelentés a városi tanács és az üzemek munkaerő-gazdálkodásáról, a felesleges munkaerő foglalkoztatásának problémájáról. - 3. A mezőgazdaság helyzete a Központi Bizottság 1964. február 21-ei ülése kapcsán. - 4. Különfélék: Kun Zoltán könyvkötővel kapcsolatos problémák; párttagfelvételi kérelmek.

és a Pártbizottsága tagjainak egymásközött, hogy amit itt kialakitünk elveket az a gyakorlati életbe kellene átültetni. Az ellenőrzést kellene megszervezni a pártmunkában. Soks or megnyugtatjuk magunkat,hogy sikerült elvi határozatot hozni, de később rajövünk, hogy semmi gyakorleti jelentősége nem volt. Sok érdekes dolog fog kialakulni, ha az ellenőrzést megszervezzük. Az a tapasz alatom,-hogy ahol a hivatali vezető jó áll ehhez a kérdés hez, ott a pártmunka is jobb* Ezt azért meg kell mondani az embereknek, hogy keressék meg a módját annak, hogyan tudnak a te ületükön dolgozni, ne csak egy szükséges rossz legyen a pártszervezet. Jelenleg az a helyzet, hogy testületileg is az események után kullogunk, mi pedig azt mondjuk, hogy a párt élcsapat és nem mindenütt a húzóhatást váltja ki. A vezetők kérdése olyan dolog, hogy jó az ha ő a felkészültsége szerint elmondja a véleményét, az nem baj ha az utolsó szó az ővé, de az jó és helyes legyen. Az nem baj, ha ő a felsőbb pártszervek vitája után elmondja a véleményét, de vigyázni kell, hogy ez nehogy egyoldalúvá váljak.'Ki kell, hogy provokálja az emberek véleményét, hogy mindenki beszéljen. Ez egyébként munkastílus kérdése! Fel kellene -élesen vetni, hogy még jegyző könyv sem készül a taggyűlésekről. Ez minimális dolog, hogy amit csinálunk leadminisztráljuk. Fel kell ezt vetni, mert e nyivel artozunk a pártnak. Élesen fel kell vetni bárkivel szemben a felelősséget. Azonkivül nyúljunk bátran a fiatalokhoz. Bátrabban kell élni a kritikával. El mondjuk, aki dolgozik az hibát követ el, de a hibát nem mondjuk el. Javaslom, hogy ott lépjen fel a párt VB kollektiven ahol a kritika elfojtásával találkozik. A KEB is nagyon komolyan vizsgálja ezt, hivatali hatalommal való visszaélésnek tekinti. Maga az agitáció kérdése; ezt kampányszerüség jellemzi. Az agitációnak módszeresnek kell lenni és észrevétlennek. Ugy is lehet agitálni, hogy nem engedünk ezeekkel a színészekkel azt játszani, ami eszük be jut. Nem ugy kell gondolni az agitációt, hogy felosszuk az embereket és megyünk és mondogatjuk nekik, hogy ilyen a párt, meg a. szocializmus. Elvi kérdésben kell nekik csatározni, sajátos módon lépjenek fel. Politikai aktivitást kell nekünk a párttagok felé diktálni. Itt van most pl. a kinai kérdés; van egy csomó egzisztenciát vesztett ember, aki a balosokhoz csapódik. Nagyon vigyázni kell ezzel. Ott van a Szuszlov-beszéd, sokszor még vezető beosztású emberektől is azt lehet hallani: " Az isten se tudja mi akar ez lenni". Nekünk itt agitálni kellene! - és itt határozottan ki kellene állni. Egy sor helyen viszont nem látunk kiállást. Azt javaslom, hogy dolgozzuk ki az egész munkamódszert, munkastílust, valahogy ki kell alakítani a munkastílust amit az alapszervezeteknek követni kell és azt tisztázni kellene a gazdaságvezetőkkel is. Meg kell mondani, hogy nem a- szájbarágás a mi stílusunk, és nem akkor dolgozik a párt ha kikezdünk valakit. Valahogy meg kellene azt is oldani, hogy a megyei szerveket egy kicsit a város felé fordítani. Nem városiak és le is kezelnek bennünket. Nem ártanak a város felé fordítani őket. Nekünk is határozottabban kellene fellépnünk velük szemben, mert tiszta"talajmenti kádereknek" tekintenek bennünket. Meg kellene már azt egyszer végre valósítani, hogy a munka legyen az értékmérő mindenütt1 Nagyon egyetértek azzal a javaslattal, hogy külön tartsunk a hivatali alapszervezetek részére megbeszéléseket, hogy egymást se untassuk és tartalmasabbá tegyük a munkát.