MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1962. augusztus. 10.

119. ő. e. (4. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1962. VIII. 10. - Napirend: - 1. Jelentés a párt szövetségi politikájának végrehajtásáról Eger város területén. - 2. Az Egri Városi Tanács jelentése a városfejlesztési tervek végrehajtásáról. - 3. Különfélék: párttagfelvételi kérelmek elbírálása.

Én la szöktem beszélgetni sokféle emberrel. Ugy is, hogy értekezleteken veszek részt, ugy is, hogy egyénileg beszélgetek emberekkel. Ezek munkások, parasztok, értelmiségiek és egyebek. Van olyan tapasztalatom, hogy a munkások között elhangzó vélemények alapján valóban a munkásosztály vezető-szerepét féltik. Nem ismerik és nem tudják kellőképpen felfogni, hogy a párt szövetségi politikája nem megalkuvás, nem liberalizmus. Ez nem jellemző, de van ilyen és szerintem erre nagyon komolyan fel kell figyelni. A másik, hogy a parasztok túlnyomó többsége bizik a pártban, a párt politikájában, de van bennük is bizonyos rossz nézet. Nem általában, de van köztük aki ilyen és ezzel párosul bizonyos mértékű bizalmatlanság.Én azt javasolnám, hogy a pártbizottság tagjai esetenként folytassanak le egyéni beszélgetéseket azokkal az emberekkel, akik nem biznak a párt politikájában vagy féltik azt. Ez véleményem szerint nagyon hasznos lesz. Felvetődött itt a Kovács elvtárs részéről, hogy az értelmiségiek közül a pedagógusok azok akik a legközelebb állnak pártunk politikájához és az orvosok, akik a legtávolabb. Ez véleményem szerint abból is adódik, hogy a^pedagógusok legnagyobb része munkás, paraszt családból származik, mig az orvosoknál még mindig megvan az a nézet, hogy orvos fia csak orvos lehet. Kácsor Jánoané Elvtársnő: Nekem is az a véleményem, hogy ez a jelentés jó, elméletileg is jól tárgyalja a dolgokat, az egyes osztályok magatartását, változását. Bár az a véleményem, hogy a mellett, hogy a pozitiv fejlődést jól mutatja meg, azért ezeket az árnyalati különbséget, a negativ jelenségeket elhanyagolja az egyes rétegeknél, pedig ezeket is látnunk kell, mert ha csak a pozitív dolgokat látjuk, akkor nem tudjuk, hogy milyen rétegek felé mik a feladatok amiket el kell végezni. Véleményem szerint azt a megfogalmazást ami a szövetségi politikával mint központi kérdéssel kapcsolatban van, meg kell változtatni, mert ez elméleti kérdés és ugy kellene megváltoztatni, hogy a párt szövetségipplitika problémája mindig is központi kérdés volt és marad mindaddig amig osztályok lesznek, mert a párt feladatait mindig is más osztályokkal együtt hajtotta végre és mindig; meg kellett keresni azokat a közös tényezőket, amelyek alapján mas osztályokat a feladatokba be lehetett vonni. Áz más kérdés, hogy ezeknek a különböző időszakoknak éppen a feladatok következtében más és más osztályokat lehetett bevonni a megoldásában és egyre szélesedik azoknaka köre akikkel együtt lehet menni. Az hogy most olyan sokat beszélünk a szövetségi kérdés problémájáról nem azt jelenti, hogy központi kérdés lett, hanem változtak a szövetségi viszonyok, szélesedik azoknak a köre akiket szövetségesként lehet magunkkal vinni. Arról van itt egyszerűen szó, hogy változtak az osztály-viszonyok, a termelési viszonyok és ennek következtében változni kellett a szövetségi politika tartalmának, azoknak a céloknak, amelyek elérésében egyre nagyobb tömegeket vi^hetünk magunkkal.