MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1988. április. 20.
145. ő. e. (6. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1988. IV. 20. - Napirend: - 1. Javaslat az MSZMP országos értekezlete elé kerülő állásfoglalás-tervezet véleményezésére. - 2. Jelentés a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda feladataink végrehajtásáról, javaslat a további feladatokra. - 3. Javaslat a városi pártbizottság, a fegyelmi bizottság és a munkabizottságok 1988. évi munkatervére. - 4. Javaslat az országos pártértekezlet Eger városi küldötteire. - 5. Tájékoztató a két pártbizottsági ülés közötti időszakban végzett munkáról. - 6. Személyi ügyek: Pócs János felmentése titkári funkciójából.
Többen kifogásolják, hogy fontos kérdéseket pártértekezleten 09 nem pártkongresszuson tárgyaljuk meg* A bevezető résszel kapcsolatos vélemények A párttagságunk egyetért a pártértekezlet összehívásával és várakozással tekint elé. A jelenlegi helyzetünkről szóló helyzetelemzés nyílt, őszinte és reóli9. Helyes, hogy önkritikusan felveti a felelősség kérdését és azt a testületek oldaláról jól mutatja be. A pórttagságunk és a szóles közvélemény pártértekezlettel kapcsolatos várakozásában azonban az is benne van, hogy várja a személyes felelősség megállapítását és személycserékben történő realizálását . A gazdasági helyzetünk minősítését illetően a többség véleménye az, hogy arra a "nem javult" megállapítás helyett jobban illik, hogy romlott. Szükséges utalni ennek okaira, konkrétan megfogalmazni saját gyengeségeinket, hibáinkat. Úgy látjuk, nem a gazdasági egységekben, a végrehajtásban dolgozó pórttagság tehet arról, hogy a világgazdaságban végbement átrendeződésekre történő gazdaságpolitikái "reagálásunk" nem volt megfelelő. Ezért az állásfoglalás az egész párttagságot nem teheti felelőssé, hanem csak a döntést hozó, irányító testületek vezetőit és tagjait. Annál is inkább, mert az információs jelentésekben 09 egyéb csatornákon többször jelezte a párttagság a rugalmas reagálás hiányát, követelte a vállalati mozgástér bővítését. Hasonlóan nem a végrehajtáson múlott, hogy a megkezdett reformokat nem terjesztettük ki a társadalmi élet egészére. További hiba volt, hogy az egyéni érdekeltségnek nem tulajdonítottunk elegendő fontosságot. Erőltetettnek tartjuk azt a megállapítást, hogy a gazdasági fejlődésünket fékezik az olyan társadalmi körülmények is, mint a demográfiai helyzet alakulása.