MSZMP Eger Városi Bizottsága Pártbizottsági ülései (XXXV-29-2) 1965. február. 9.

49. ő. e. (2. doboz) • Pártbizottsági ülés jegyzőkönyve • 1965. II. 9. - Napirend: - 1. Jelentés az 1964. év tapasztalatairól. Az 1964. december 8-10-ei központi bizottsági határozatból adódó feladatok.

teljesítette a termelékenységi előiráBOkat pl. a Hajtóműgyár csak 96,8 %-ra a Finommechanikai Vállalat csak 94,9 %-ra, a Nyomda pedig csak 85,2 %-ra teljesítette termelékenységi tervét. Ezeknél az-üzemeknél a termelékenység ilyen alakulását befolyásolta a termelés előbb vázolt jelentős mérvű felfutása. A fő ok azonban az* hogy a termelés növekedésével egyidőben nem növekedett azonos módon a vezetés színvonala, hogy a termelés technológiai előkészítése nem volt megfelelő. /Hajtóműgyár, Finommechanika/, hogy anyaghiány, szerszámhiány ás más hasonló okok miatt jelentős állásidő nö ekedés veszteségidő növekedés volt, ami a inunkafegylem lazulását és hóvégi hajrákat \eredményezett. Ez viszont jelentkezett a minőség romlás ban, a selejt növekedésében. Ezekben és más üzemeinkben is az ezávi tervek még a tavalyinál is nagyobb termelés növekedést irnak elő /Pl. Hajtómügyárnál 74 %-kal Dohánygyárnál 47 %-kal kell növelni a termelést./ Az elmúlt évből olyan értelemben is le kell vonni a tanulságot, hogy gondosabban kell előkészíteni a feltételeit a termelési feladatok megoldásának, mind műszaki, mind a szervezési feladatok tekintetében. A népgazdaság 1964.-ben munkaerő hiánnyal küzdött. A KB. 1963*dec. 5-i határozatai erre előre felhivta a figyelmet. Ezek a határozatok szigorúbb létszámgazdálkodást, munkaerő átcsoportosítást, munkaerőt felszabadító műszaki intézkedéseket, az anyag ozgatás gépesitését, ésszerüsitését, a termelés szervezettségének javítását irták elő, nem utolsó sorban azért, hogy a jelentkező munkaerő hiány ne okozzon zavarokat a termelésben. őszintén meg kell mondani, hogy a KB idevonatkozó határozatainak nem minden üzemünk tett eleget. Ennek következménye, hogy városi szinten 2,3 %-kal túlléptük az összlétszám terveket. Különösen negativ a helyzet ha a következőket figyelembe vesszük. A munkás létszám növekedése a bázishoz viszonyítva lo,7 %, az alkalmazotti létszám növekedése pedig 14,6 %-os. A t-rvhez képest a munkás létszám túllépés o,4 %-os. Az alkalmazotti kategóriánál pedig 8,3 % túllépés van. Amig 1963-ban loo munkásra 29,5 fő alkalmazott jutott, addig 1964ben ugyancsak loo munkásra 33,6 fő jut. A tanácsi iparban loo munkásra 48 fő, aminisztériumi iparban 32 fő jut. Az alkalmazotti létszám ilyen alakulása természetesen rontja a termelékenységi mutatókat. Ha az összlétszámot veoszük alapul, akkor a termelés felfutásának 68,4 %-a származik a munkáslétszám növekedéséből és csak 31,6 %-a a munka termelékenységből. Ha csak a munkás létszámra végezzük el a számításokat, akkor a termelés növekedésének 64 %-a származik a létszám növkeséből és 34 %a a munkatermelékenységből. Az elmúlt években kialakult gazdasági vezetőinknél, de pártszervezeteinkben is egy olyan szemlélet, hogy a növekvő termelési feladatokat csak arányosan nö ekvő létszámmal lehet megoldani. Az 1965. évi szigoritott létszámgazdálkodás sürgetően követeli, ennek a helytelen szemléleti módnak a felszámolását.