Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
Francz Vilmos: Oktatást segítő speciális részlegek, munkaformák
ködtetve, módszereit e formákhoz, a bennük hasznosítható eszközökhöz, oktatási, nevelési, szórakoztatási céljaikhoz, az általuk aktivizált közönségréteg műveltségéhez igazítva valósítja meg, olyan színvonalon, amelyen felkészült e szerepére. Az új intézményrész az anyaintézmények eredeti feladatán mit sem változtatott. Az új intézmény egység éppen ezért köteles bekapcsolódni eszközeivel, információ- hordozó anyagaival a működtető intézmény teljes oktató, nevelő, szórakoztató programjába. Kényszerül is erre, mivel az új egység szinte minden munkakörét az anyaintézmény más feladatú munkatársai látják el fő feladatkörűk ez irányú - bérezés nélküli - kibővítésével. Oda kell tehát állni az eszközökkel, a funkcionáltató szakapparátussal, az információhordozó anyagokkal a meglevő állandó népművelési kisközösségek, az alkalmilag más indítatással szerveződő közösségek kommunikátorai mellé, és segíteni kell elsősorban az ő ismeretterjesztő, nevelő munkájukat az ő közösségük - az öntevékeny művészeti csoportok, szakkörök, baráti körök, tanfolyamok, klubok, alkalmi ismeretterjesztő keretek, fonnák, pl. tematikus felkészítők utáni szellemi vetélkedők tagjai, résztvevői - körében. Felelősségteljesebb munkaként pedig, legalább részben vállalni kellett /az országos népművelő képző, továbbképző intézményi munkamegosztástól függően/ e kommunikátoroknak (művészeti csoport, szakkör, tanfolyam, baráti kör, klub szakmai vezetőinek, ismeretterjesztő előadóknak, politikai oktatási csoportok propagandistáinak,szellemi játékok vezetőinek, vezető és ügyintéző népművelőknek, a népművelés munkahelyi aktíváinak, audiovizuális ismereteket tanuló pedagógusoknak, oktató egyéb szakembereknek) szakmai alap, közép és továbbképzését. Ugyanis az 1970-es évek közepére a centralizált - egy-egy országos főintézmény kezén összpontosított — ismeretterjesztő előadó és szakvezető képzés rendszere szétesett. Egyre több ponton került az újszerűséget inkább biztosító megyei és más lokális intézmény kezébe a helyi ismeretterjesztés szakmai alap- és középfokú szakirányú képzés, majd a posztgraduális kiegészítés, mint az éledező, erősödő, tudatosuló helyi művelődéspolitika egy-egy célzott eleme. Megszülettek közben azok az alaprendeletek is, amelyek lehetővé tették, hogy az általános ismeret- terjesztést ne csak a TIT, hanem más művelődési intézmény is, a szakmai képzést céltanfolyamok keretében a központi szakmai intézmények (NI, OPI, OOK, stb.) megbízásából pedig a megyei, nagyobb városi intézmények is irányíthassák, tervezhessék, elvégezhessék. 46