Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

"Kalauz" - lektorainktól kiemelve

rásmunkák és dokumentumok alapján. Egy sajátos iskolatípus tárul fel általa, amelynek pedagógia alapját szervesen egészítette ki a közmű­velődési program. /Dr. Gerencsér/ „ÉN EGÉSZ NÉPEMET FOGOM” fejezet eléggé eklektikus a ta­nulmányainak tartalmát, műfaját, stílusát szemlélve. ■S Negyven év: Honismerettel az emberközpontú közművelő­désért Debrecen - Hajdúszoboszló - Szentendre - Budapest. Ezek az állomásai annak az életpályának, amelyet a szerző szubjektív hangvételtől sem mentes visszaemlékezésében- pályaelemzésében bemutat. Egy, a honismeret-népismeret té­makörében elkötelezett személyiség pályakrónikája bontakozik ki előttünk, aki hitével, lelkesedésével valóban pozitív és kö­vethető példát mutat be olvasóinak. ^ Az amatőr filmezés sokrétű haszna című írás inkább anekdo- tikus és inkább csak illusztratív jellegű. (Az által szerves tarto­zéka a kötetnek, hogy közvetlen közönsége mindig a társada­lomra, a világra nyitott, tanulni, okulni kész ember volt.) Szí­nesíti a kötetet. ^ Egy hajdanvolt népművelő visszaemlékezései valóban egy visszaemlékezés, de inkább csak annak vázlata, sokszínű em­léksorok alapján. S Útközben - együtt az emberekkel saját magáról, a hadházi közemberekről, oktatást, de általában a művelődést szolgáló könyvtári programjaikról, Hajdúhadház történelme és jelene során a településen élt kiválóságokról: történelmi személyisé­geiről, pedagógusairól, a település társadalmi életét jobbító je­lenlétükről ír saját könyv és sajtó formátumú publikációi alap­ján. /Dr. Gerencsér/ A kötet záró fejezetében - (Ajánlás a korszak vallatóinak) - eljutunk a kötetből kiemelhető formarendszerig, amelyet a szerzők szakdolgo­zati, helytörténeti témaként ajánlanak fel. Igazuk is van. Ez a kötet azt bizonyítja, hogy a lokális kulturális történések a helyi társadalom tör­ténetébe illeszkednek, amely egyre nagyobb téri rendszerek egymásba ágyazott struktúrájában jelenik meg, de absztrakcióval a terek társa­dalmának történetéből mindig elvonhatjuk a kultúra történetét, meg­ismerhetjük annak tartalmát, a kultúraközvetítés sajátos céljait, mód­szereit, eszköztárát. A társadalomnak nem kell újra és újra kezdeni a tapasztalatok gyűjtését, ha a kulturális/tudás objektiváció megfelelően működik, nem kell újra kitalálni, ami volt; hasznosítani kell, ami érté­274

Next

/
Thumbnails
Contents