Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
"Én egész népemet fogom..." - 3. Patai István: Egy hajdanvolt népművelő visszaemlékezései
területének felel meg. Tudom, ma már a telekommunikáció, az Internet, a telefonok hada jóval könnyebbé teszi a kulturális információ- szerzést. Mégis változatlanul szükség volna - már csak az egyeztetések miatt is - egy hasonló megyei vagy térségi információs központra. 1973-ban Szlovákiában, 1983-ban Franciaországban voltam tanulmányúton. 2002-ben és 2003-ban a Lengyel tengerparton, művésztelepeken dolgoztam. Jelenleg is alelnöke vagyok egy kulturális egyesülésnek, titkára egy társaságnak, kurátora a Tiszadobi Művésztelepnek. Van tehát múltbéli hazai és külföldi tapasztalatom a művelődésnépművelés területéről. Tizenhét országban volt szerencsém szakmai céllal megfordulni, tehát van összehasonlítási alapom is. Legmeggyőzőbb nekem a francia modell volt. Legnagyobb szeretetet az élet mindennapjaiban a lengyelek adnak most is. A legkiszámítha- tóbb a finn kulturális élet. Úgy gondolom, hogy jó volna egy nagy fordulatot venni a magyar népművelésben. Jelenleg az önkormányzatok kipipálandó feladatnak tekintik a művelődési intézmények működtetését. A szakma felhígult tevékenységi körét, szakállományát tekintve. Nem lehet mentségére az sem, hogy nemcsak ez. És nincs megfelelő kontrollja sem. Be kell látnunk, hogy a kitáruló Európa, kitáruló világ más módszereket igényel. Az viszont nem igaz, hogy nincs igénye az embereknek a mi munkánkra, mert... és itt jönnek az álmagyarázatok, kifogások. Mindenképpen van még két területe ezen szakmának, mely megtartandó ma is. Kiállítások Igazán én 1976 őszén kezdtem el komolyan foglalkozni azzal, hogy milyen jelentősége és haszna van egy kiállító-teremnek. Hajdúnánáson egy utcára nyíló galériát nyithattam eredeti Kassák anyaggal. És ez egy máig is funkcionáló kiállítóhely kezdetét jelentette. 1976-83 között olyan művészek állítottak itt ki, hogy manapság a legelegánsabb fővárosi galéria is megirigyelhetné. Tehát: Kassák Lajos, Szőnyi István grafikái, Kovács György, Gorka Lívia több ízben is, Tilles Béla, Bíró Lajos, Szabó Kinga keramikus, Zombori Éva bélyegtervező, Makoldi Sándor, Győri László, Bodó Károly, Kígyós Sándor szobrászművész, Kapcsa János, Bihari Sándor, Madarászná Kathy Margit, a Bolyós házaspár, és egy sor jó nevű művész. Sajnos mindenkit nem lehet felsorolni. A Medgyessy Kör nyári táborai 1980-ig, majd az általam alapított Népművészeti Alkotótábor kiállításai 1985-ig is hasonló 250
