Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)
"Én egész népemet fogom..." - 3. Patai István: Egy hajdanvolt népművelő visszaemlékezései
len is úgy hozta, hogy a Népművelési Intézet valamely pályázatával is egybeesett az én tervem, és ide írásban is beadtam a programot, mint nagy tömeget megmozgató, komplex rendezvény módszertani anyagát, amit aztán Debreczeni Tibor - a Debrecenből elszármazott tanárrendező a Népművelési Intézet munkatársa - karolt fel. Az alapötlet az volt, hogy a régi vásárok mintájára a város főterén, a templom előtti téren a csak „tiszta forrásból” való népművészetet kínáljuk, legyen összekapcsolva az egy kiállítással és egész napos műsorkínálattal. Ez időben (1977-78) csak a Pécsi Kerámiavásár volt hasonló rendezvény, de ez tematikus, illetve egysíkú volt. Kiállítani két igen jó nevű művészt: Nyakas Miklósnét - szövő, a Népművészet Mestere Debrecen -, és Szabó Kinga keramikus művészt - Budapest - nyertem meg. Csodálatos anyaggal mutatkoztak be. A kiállító terem két hétig szinte állandóan látogatókkal volt tele. A vásározók között volt Mihalkó Zoli bácsi Balmazújvárosból kalapjaival, Újvárosi Imre bőrművés Népi Iparművész, Zajácz Tamás bőrműves, Pázmándi Laci bácsi mézeskalácsaival, a régi formáival, vagy a nádudvari fazekas Fazekasok közül Lajos és Ferenc is. A főtéren felállított dobogón a Csokonai Színház mesejátékát mutattuk be Rencz Antal rendezésében. Dinnyés Jóska, na és a helyiek is szerepet kaptak. Egyértelművé vált, hogy a hivatalos nagytömegeket mozgató rendezvényeken (április 4., május L, augusztus 20., november 7.) kívül igény van színvonalas és ugyanakkor szórakoztató rendezvényekre is, amelyek nem kötődnek a hatalom érdekeihez, politikájához. Olyanokra, amelyeken saját magunkról szól a dolog. így aztán ezen rendezvény immár 27 éve ismétlődik. Mostanság két évenként kerül megrendezésre - immár nélkülem - egy kicsit kom- merszebb lett, de a lényeg mégiscsak az, hogy anno példát adtam, adtunk. Igaz, a helyi hatalom a Rákosi éra „vidám vásár” jellegű rendezvény típusát óhajtotta csináltatni velem a Népművészeti Vásárokból, de ezt sikerült - bár nehezen - elhárítani. Az ugyanis a helyi ipar- mezőgazdaság-kereskedelem nagyságát volt hivatva méltatni. Teljes aktivitásom korában - 1967-91 - nyugdíjazásomig mindig is igyekeztem komplex módon gondolkodni és jelenleg is így élek. Időben felismertem,hogy egy-egy rendezvény mindig biztosabb, ha több lábon áll. így nagyobb az esély arra, hogy sokan találnak számukra 248
