Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

"Én egész népemet fogom..." - 3. Patai István: Egy hajdanvolt népművelő visszaemlékezései

Amatőrfilm Szövetség már két alkalommal is életmű díjjal egyetemeken. jutalmazott.

Örülök, hogy a város lakossága megörökítésre érdemesnek tarja filmjeimet. Pár éve Hajdúböszörményért (Pro űrbe) díjjal ismerte el az önkormányzat közmüvelési tevékenységemet. Ez méltányossági szempontból is megnyugtató. Hiszen, míg készültek a filmjeim, a fene sem kérdezte, ki végzi el helyettem az állatorvosi teendőket ez idő alatt s ki pénzéből. Nehéz lenne összeszámolni azt a jövedelem kiesést , amivel járt ez az amatőr tevékenység. A havi 3-4 száz (!) Ft tiszteletdíj meg nevetséges volt a körvezetői munkákért. Nem érdekelt, úgy reméltem: a közt szolgálom. Műveimmel én is oktatok, nevelek. Ha meg az arra hivatottak: pedagógusok, közművelődési, mozgalmi szakemberek bevonják alkotásaimat az ő oktató-nevelő munkájukba, akárcsak szemléltető eszközként, magam is a normál és felnőtt korú tanulók, sőt tágabb értelemben a lakosság képzésében veszek részt. „Magányos farkas” voltam ugyan, de nem zárkóztam elefántcsont toronyba. Alapító tagja voltam a háború után újra életre kelt Magyar Amatőr-film Szövetségnek, amelytől mind a mai napig nem szakadtam el. Rendezvényeiken mindig részt veszek. A zsűriknek alávetem magam.(Bár nem mindig tapsolva!) Mégis természetes alázattal, mert így nemcsak az önkontroll őrködik filmjeim színvonala felett. Ötven körüli a díjazott filmjeimnek a száma, melyeket különböző országos vagy területi rendezvényeken kaptam.

Meghatározta filmes életemet az a 15 évi rendszeres „továbbképzés” (1970-1985) Balatonalmádiban, amelyet az akkori Népművelési Intézet szervezett,élén Zágon Bertalannal. Itt megkell azt is említenem, hogy ezen a nagyszerű filmes együttléten én csak a családommal (feleség, négy gyerek !) tudtam részt venni és ezt is lehetővé tették számomra. A gyerekeink akkor tinédzserek voltak. Tudom, mert mondták, az ott hallottak és látottak mind a mai napig meghatározták kulturális gondolkozásukat, általános műveltségüket. Ez a családi példa talán a legmeggyőzőbb bizonyítéka e munkám pozitív társadalmi hatásának.

Egy hajdanvolt népművelő visszaemlékezései /Patai István/

Jelenleg is népművelőnek tartom magam. Nekem az életformám,

nem foglalkozásom, vagy hivatásom. 1967-71. között a Komádi Ken244