Közművelődés - közoktatás; Együtt a tanulókért - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 31. (Debrecen, 2009)

"Én egész népemet fogom..." - 1. Dr. Tóth Béla: Negyven év: honismerettel az emberközpontú közművelődésért

Moszkvának” nevezték, - nem véletlenül! - az erős központosított pártbizottsági irányítás miatt.

De a honismereti munkát nem hagytam abba Pest megyében sem: éreztem, hogy itt valami egészen más tevékenységre van szükség, mint Hajdú-Biharban volt. Az ötletet a csodálatos Dunakanyar adta, amely többek megítélése szerint csak részben tárta fel értékeit a látogatói előtt. Azt hamar átláttam, hogy egy ilyen hatalmas területű megye sok-sok kis tájegységből áll, az agglomeráció elmaradott helyzetéről nem is beszélve. Itt tehát a hagyományos módszerekkel nem lehet felhívni a figyelmet. Hatalmas fantáziát láttam a Dunakanyar kulturális életének a fellendítésében, de úgy, hogy ebben is több legyen, mint csak a közművelődés kínálata: kapaszkodjunk bele a Visegrádi királyi palota történelmi múltjába, készítsünk olyan programot, amely úgy lopja be az ismereteket a résztvevőkbe, hogy egyúttal szórakoznak is. Szőke Mátyás a visegrádi Mátyás király Múzeum igazgatója örömmel fogadta a kezdeményezést és hozzákezdtünk a Visegrádi palotajátékok ötletének a megvalósításához. Akkor még nem épült fel a palota ke- rengője, így egy nagy szabadtéri színpadként is használható tér volt a palota felséges romjai előtt. Kézenfekvő volt, hogy a visegrádi hármas királytalálkozó programját elevenítsük fel elsőként Károly Róbert idejéből. Kerestünk, kutattunk a korabeli lovagi költészet gyöngyszemei között, középkori zenét kínált Kecskés-együttes. Muzsikájukhoz táncot készíttettünk, a városi énekkar gyönyörű egyházi dalokkal készült - végül is olyan tartalmas, szívet, szemet gyönyörködtető program alakult ki, amely igazi kulturális értéket jelentett a legkényesebb ízlésüek számára is. A könnyedebb szórakozást kedvelőknek pedig a rendezvényt záró lovagi torna, a Toldi Miklós petrence tartó és malomkő dobó verseny jelentett feledhetetlen perceket. Az első lépés tehát az volt, hogy igazi értékekkel csalogassuk be a közönséget a múzeum területére, szórakoztassunk felszabadultan, mindvégig elkerülve a silányságot, az értéktelen bóvlit. Az ilyen királyi népünnepélyeket mindig kísérte valamilyen vásár. Mi ezt is meghirdettük a kézművesek között, és nem engedtünk be egyetlen giccsárust sem a rendezvényre. És ami a legfontosabb volt: e rendezvény segítségével elértük, hogy a múzeum kiállításaira olyan emberek is bementek, olyanok is végig járták a palota területét, akik ezt korábban egyáltalán nem tették volna meg. A következő évben Nagy Lajos király otthonává varázsoltuk a palota játékokat, és ami az igazi sikerét jelenti a rendezvénynek az az, hogy a közreműködők már januárban elkezdtek érdek236